hogyan mondjam el Skita Erika Turáni Szabolcs családi kommunikáció

A legbanálisabb dolgokból is lehetnek kommunikációs elakadások gyermek és szülő között. Sok esetben ijesztően egyszerűek a megoldások. Egy éve követem [a szerk.] Skita Erika és Turáni Szabolcs tanácsait, és nagyságrendekkel jobb lett a viszonyom a fiammal. Megkértük őket, hogy osszanak meg veletek pár igazán gyakorlatias tippet.

 

A zsákutca, ahová mindenki besétál

Aki kérdezte már a gyerekét ovi vagy iskola után, hogy „mi volt az oviban/suliban?” az egészen biztosan találkozott már a rövid válasszal: „semmi”.

Innen persze próbáljuk menteni a helyzetet és rákérdezünk, „mi volt az ebéd?” és jön a méginkább kétségek közé taszító válasz „nem tudom.”

Miből gondoljuk, hogy ezek a jó kérdések? (Miért is lenne a napjának kiemelkedő fontosságú része az ebéd? Főleg, ha ismerjük a menzakosztot…) Valószínűleg tőlünk is ezt kérdezték ennek idején, és ugyanígy valószínű, hogy mi magunk is ezeket a válaszokat adtuk.

És ez csak egyike a zsákutcáinknak, amelyekbe igen gyakran belefutunk.

Csupa fül vagyok

Gyakran fordul elő, hogy miközben figyelmünkről biztosítjuk, valami egészem mást csinálunk. A mosogatástól az eléggé el nem ítélhető telefon nyomkodásig, amelyet nála elfogadhatatlannak tartunk…

Míg mi azt várjuk, hogy amikor szólunk hozzá, teljes figyelme a miénk legyen – „nézz a szemembe, ha hozzád beszélek” mi már nem mindig adjuk meg ezt. És nem ez az egyetlen pont, ahol többet várunk, mint amiben mi példát tudunk mutatni.

Azt mondjuk, hogy semmi bajunk, és közben arcokat vágunk, szitkokat szűrűnk – jó esetben - a fogaink között, és türelmetlenül felcsattanunk, ha hozzánk szólnak. A gyerekünk azonban tudja kezelni az érzelmeit is, még ha nekünk nem is megy…

A kérdés, amivel elvágod magad

Ha kész helyzet elé állítjuk a másik felet és kérdést teszünk fel ott, ahol igazából már régen meghoztuk a döntést, ne csodálkozzunk, ha vita kerekedik belőle! A játékok elpakolása a gyerekek számára kényelmetlen és nemszeretem feladat, így ha kérdésként vetjük fel „ mit gondolsz, ideje elpakolni” vagy „elpakolsz”? a válasz borítékolhatóan a „NEM” lesz, ami egy idő után egy kevéss autoriter szülőt is fel tud bosszantani.

Mit tehetünk?

Az első és legfontosabb lépés, hogy legyünk tisztában néhány szabályszerűséggel.

Legyünk egyértelműek az elvárásaink megfogalmazásában.

Ha általánosságban kérdezünk, a gyerekeknek nehezebb konkrétan válaszolniuk: mi volt a suliban helyett hasznosabb a mi volt a legjobb/ mire emlékszel legszívesebben?

És persze itt jön a kérdés: az ebéd azért elég konkrét, nem? Konkrétnak konkrét, csak nem olyan fontos. Lássuk be, mi is inkább csak vésztartalék-kérdésnek használjuk.

A „Viselkedj rendesen” egy elvont megfogalmazás, ami mindenki számára mást jelent. A gyerekünk szemszögéből akár a csilláron lógás is lehet „rendes” viselkedés. Legyen egyértelmű, mit jelent számunkra a rendes viselkedés – pl az orvosi váróban: „csendben várjuk meg, amíg szólítanak bennünket”.

A gyerekeink számára a legfontosabb „fizetőeszközünk” a figyelmünk. Amikor időt töltünk vele, és beszélgetni szeretnénk, az idő legyen minőségi idő, mert még ha abból kevés is jut, remekül fel tudja tölteni a gyerekek „szeretettankját”.

Ha megtanuljuk mi magunk is felismerni és kifejezni a saját érzelmeinket, elkerülhetjük azokat a helyzeteket, amikor a testbeszédünk és a szavaink ellentétbe kerülnek egymással. A gyerekek pontosan érzik, mikor tér el ez a kettő egymástól, és olyankor ők maguk is elbizonytalanodnak, hiszen mást mondanak a szavaink és mást a viselkedésünk.

Ha valóban érdekel a másik fél véleménye, nyitottan állunk a beszélgetéshez és nem az foglal le bennünket, hogy a saját igazunknak érvényt szerezzünk, és minden mondatot egyenként cáfoljunk meg.

Szülőként nem az a feladatunk, hogy mindig igazunk legyen, hiszen senkinél nincs ott a Szent Grál, a hibáink számunkra és a gyerekeink számára is fontos lépcsőfokok. Nekünk a jobb szülővé válás rögös útján, nekik az önbizalmuk és kitartásuk kialakításában lesz segítség.

Nincs olyan, aki tökéletes kommunikációval született volna, mindannyiunk előtt ott e lehetőség, hogy javítsunk, ha a legutóbb mellélőttünk. Mert akinek gyereke van, pontosan tudja, mindig van egy következő alkalom, amikor lehet jobban csinálni.

Ajánlott cikkek:

Címlapfotó forrása: istock / sergio_kumer