szülőknek társasjáték hátrányos helyzetű gyerekek

A magam részéről egy sor „hátrányos helyzetű” gyereket ismerek, aki köszöni szépen, nem tartja magát annak. Erre most itt van ez a társasozás téma. És kiderül, hogy a gyerekeknek megint igazuk van. Bakóczy Szilvia írása.

 

Pedagógusként végeztél, hogyan lett ebből társasjáték-pedagógia?

Lencse Máté (A Toldi Tanoda szakmai vezetője, pedagógus, társasjáték-tervező.): 2013-ban végeztük el Jesztl József szociálpedagógus képzését, aki akkor már több mint húsz éve foglalkozott társasjáték-pedagógiával. Az a szemlélet, amit én is képviselek, őhozzá köthető. Akkoriban már a Toldi Tanodában dolgoztam, és éreztem, hogy nem könnyű a gyerekek szabadidejét minőségi módon kitölteni. (Told Kelet-Magyarország egyik legeldugottabb települése. Az ott lakók többsége vagy munkanélküli, vagy közmunkás. A gyerekek többsége a nyolc általánossal befejezi a tanulmányait. B.Sz.) Szerettünk volna elszakadni a Malomtól, a Dámától, a népszerű kártyajátékoktól.

Eleinte tehát nem a fejlesztés volt a cél.

Nem. Aztán szép lassan rájöttünk, hogy játék közben mi mindenen gondolkodik egy gyerek. A Tanodában fontos cél volt az is, hogy a gyerekek  megtanuljanak és megszeressenek olvasni, hogy javuljon a szövegértésük. Bizonyos játékokban ezeket indirekt módon nagyon jól lehetett fejleszteni.

Vegyünk egy példát.

Itt van például a Love Letter nevű játék. Ehhez el kell olvasni a kártyákon lévő szöveget. A gyereket önmagában már az motiválja, hogy játszhat egy felnőttel, akit kedvel. Sőt. Meg akarja nyerni a játékot. Ehhez viszont muszáj megküzdeni egy sor nehézséggel, köztük például az olvasással is. Erre más helyzetben egy gyerek nem igen lenne hajlandó.

Felsorolnád azért, hogy melyek a legfontosabb skillek, amiket a rendszeres társasjátékozás fejleszt?

Döntéshozatal, kockázatvállalás, szociális készségek, „mellesleg” olvasási készség, számolás, koncentráció, stratégiai gondolkodás és érzelmi intelligencia. De igazából bármilyen pedagógiai célhoz lehet találni társasjátékot.

Mi ebben az egészben a ti szerepetek?

Hadd kezdjem azzal, hogy mi nem az. Mi nem külső kontrollt jelentünk. Nem mondjuk meg, hogy hogyan kell játszani, ami néha egyébként meglehetősen nagy kísértést jelent. A mi szerepünk az, hogy egyenrangú játékpartnerek legyünk. Olyan, akit le akar győzni a gyerek.

Sosem hangzik el, hogy mi a játék valódi célja?

Dehogynem. A játék valódi célja az, hogy játsszunk. Ennyi. A többi mind járulékos elem.

Sikeresek vagytok a tanodában a társasokkal?

Úgy tűnik. Pedig nem feszülünk rá a sikerre.

Biztosan akadnak azért nehézségeitek.

Persze. Bizonyos játékokat például „túljátszottunk”. A srácok néha nem hajlandók mással játszani, mint a nagy „kedvenccel”. Ez azért baj, mert egy idő eltűnik a kihívás, és nem fejlődnek tovább benne, sőt, visszaemelik a saját játékkultúrájukat, amit mondjuk épp árnyalni szerettünk volna.

Mik ezek a híres nagy kedvencek?

Az említett túljátszott kártyajáték a Tichu, amiben egy ideig sokat fejlődtek a srácok, aztán valahogy kicsúszott a kezünkből a dolog. Azok a gyerekek, akikkel mi Toldon foglalkozunk, leginkább kártyajátékokkal találkoztak otthon, ilyen például a Fájer. Olykor ezek szerencsejátékként is működnek. Egy idő után sajnos egyre inkább az a fajta kártyázás jelent meg a Tichu partikon, ami az otthoniakat jellemzi, persze a szerencsejáték elem nélkül. Abban nyilván nem vagyunk partnerek.

Mit lehet ezzel ilyenkor tenni?

Mutatok nekik egy alternatívát. Egy olyan játékot, ami valamilyen elemében hasonló a korábbihoz, mégis más egy kicsit, hátha az kimozgatja őket. Nekünk annál értékesebb egy játék, minél több képességet fejleszt. Ez annak ellenére így van, hogy ezt nem hangoztatjuk előttük. Ehhez viszont az kell, hogy minél több, különböző mechanizmusú játékot kipróbáljunk velük.

Te foglalkozol jobb szocio-kulturális körülmények között felnövő gyerekekkel is. Vannak különbségek a két célcsoport között? Máshogy játszanak a hátrányos helyzetű gyerekek?

A játékhoz való viszonyuk eleinte más lehet, de amint elkezdenek sokat játszani, eltűnik minden különbség. Tavaly részt vettünk a toldi tanodásokkal egy társasjáték versenyen, amit a fővárosban rendeztünk. Bár külön nem edzettünk erre, sokat játszottunk a társasokkal, aminek az lett az eredménye, hogy minden kategóriában dobogón végeztünk, több kategóriában nyertünk is.

Ezen a versenyen ugye nemcsak hátrányos helyzetű diákok voltak jelen, de most mi voltunk előnyben.  A társas a mi terepünk, meg is fordult a helyzet, ami fontos tanulság volt. És persze mi is megnyugodtunk, hogy azért van nyoma annak, hogy sokat játszunk.

Említetted, hogy egyenlő partnerként tekintetek rájuk, ez azt jelenti, hogy egy-egy új társasnál eleinte mindig ti, felnőttek nyertek?

Igen, ettől a helyzettől egyébként sok felnőtt fél. A hátrányos helyzetű gyerekek esetén pedig végképp. Van elég kudarcuk az életükben, mondják, és ebben igazuk is van. De inkább teremtsünk olyan helyzetet, ahol valós sikerélményük lehet. Az persze valóban fontos szempont, hogy egy 5-10 perces játékban kap-e ki tőled, vagy egy 1,5-2 órás játékban. Előbbiben hamar vissza lehet vágni, hamar rá lehet jönni a nyerő stratégiára. Sokan félnek attól is, hogy a gyerek tud-e veszíteni, lesz-e konfliktus a helyzetből. Legyen. Tök jó, hiszen ezt is tanulni kell. Nekem pedagógusként pedig az a dolgom, hogy kezeljem ezt a helyzetet.

Sosem hagyod őket nyerni?

Sosem.

Említetted azt is, hogy a stratégia felépítésében sem segítesz.

Tényleg nem. Semmi értelme, elveszi a saját felfedezés örömét, annak az átélését. hogy ő egyedül képes erre. Értékelni sem értékelek, megteszi ezt maga a társas. A játék során a gyerek pontosan látja, hogy jó-e, amit kitalált, ha nem, módosít. Ha pedig már késő, legközelebb biztosan ügyesebb lesz. Ez így vezet el az ő egyéni sikereihez. Mindez azért is fontos, mert baromi kevés döntési helyzetet biztosítanak nekik otthon is, az iskolában is. Itt nálunk már magát a társast is ő választja ki.

Nemcsak az egyéni döntési stratégiáktól függ, hogy nyerünk-e...

Nem, a szerencsének is nagy szerepe van. Gyakran kell kockázatot vállalni, de ez is egy fontos tanulási folyamatot jelent.

Te magad is foglalkozol társasjátékok tervezésével. Nemrég megjelent a piacon az Űrcsempészek nevű, mi lesz a következő?

A Kiwi. Ez egy koncentrációt és memóriát is fejlesztő családi játék lesz. Onnan jött az ötlet, hogy a metrón megláttam egy ide-oda guruló kivit a földön és azon gondolkodtam, hogy hol lesz majd a végállomásnál. Gyakran ilyen hétköznapi helyzetben születik meg egy-egy ötlet.

Ajánlott linkek:

Ajánlott videók:

Címlapfotó: Bellai László