Képzelje el, ahogy kamasz gyermeke éppen egy barátja figyelmét hívja fel a drog és az alkohol veszélyeire, vagy ahogyan a biztonságos szex fontosságáról beszélgetnek. Megnyugtató kép, igaz? Pedig a kortárssegítők nemcsak  a fenti veszélyekkel szemben vannak nagyobb biztonságban, de az éppen felnőtté váló személyiségük egyéb módon is rengeteget profitál a képzésből.  Egy sokat tapasztalt trénerrel és fiatal kortárssegítőkkel beszélgettünk arról, vajon kinek segítenek leginkább a segítők.

függőség drog szerepjáték önismeret kamasz osztályfőnök addikció csoportterápia tanároknak pedagógusoknak alternatívák gyerekeknek comtárs kortárs segítő Tiszta Jövőért Közhasznú Alapítvány Gondi János kommunikációs készségek mentálhigiéniás ismeretek

 

A tizenévesek könnyebben nyílnak meg kortársaik felé, előbb beszélnek velük komolyabb témákról és a tapasztalatok szerint tanácsot is szívesebben fogadnak tőlük. A kortárssegítő programok épp ezt, a fiatalok között meglévő egyenrangúság érzést hasznosítják jellemzően prevenciós tevékenységeikben (Olvass itt egy valós esetről). Ilyen program a .comTárs is, mely fiatalokat készít fel kortárssegítő szerepre, hogy képessé váljanak a szerhasználattal veszélyeztetett kortársaik elérésére, a segítő kapcsolat felvételére. „Ahhoz, hogy nyitott, megértő személyiségként pozitív irányba tudják mozdítani a problémával küzdő társaikat, először magukat a segítőket kell  különböző készségekkel felvértezni.” - mondja Gondi János, a program vezetője, a Tiszta Jövőért Közhasznú Alapítvány elnöke.

Képzésük meghatározó részében ezért főleg a segítők önismeretével, énképével és személyes kompetenciáik megerősítésével foglalkoznak. Nagyon széles módszertannal dolgoznak, számos, a pszichodrámából kölcsönzött elemet használnak (ismerd meg a pszichodráma módszert), többek között szerepjátékokkal vizsgálják például saját generációjukat is: más-más korosztályok bőrébe bújva, különböző szemszögekből tekintenek magukra.

A képzés egy egésznapos csapatépítővel indul, hogy a fiatalok megnyíljanak egymás felé és kialakuljon a biztos hátteret adó csoportkohézió. Már itt sokat kapnak attól, hogy kortársaik között, biztonságban „gyakorolhatják” a kapcsolatfelvételt, kommunikációt. „Nagyon jó látni, ahogy a befelé fordulók is megnyílnak attól a partneri törődéstől, amit itt kapnak.” - állítja Gondi, aki sokszor látta már hogyan történik ez a képzés során, de a mai napig nem tudja megmondani, egészen pontosan mi is a titok kulcsa. „Talán az, hogy itt mi felnőttek is partnerekként tekintünk rájuk és csoporttársaikkal is sok személyes diskurzusnak adunk teret.”

Egészen más, mint a suli

Egészen másfajta csoportvezetés zajlik itt, mint amit az iskolában tapasztalnak. A képzés elején megbeszélik a kereteket, rögzítik a csoportműködési szabályokat, de azon belül a kamasz szabadságot élvez: nem kötelező semmi, mondhat nemet egyes feladatokra, dönthet, érvelhet. „Viselkedhet úgy, mint egy felnőtt. Persze tudjuk, hogy még nem teljesen az, de itt kipróbálhatja, megtapasztalhatja ennek a felelősségét is.” – állítja Gondi. Ezek a viszonyok az iskolai tanórák keretébe általában nem férnek bele, mégis fontos tájékozódási pontokat jelent a kamaszok életében.

„Ha mindezt az iskolában hallgattam volna meg az ofőtől, tíz perc után alszom el”

– mondja István, a most 11. évfolyamos gimnazista, aki tavaly végezte el a .comTárs képzését. „A foglalkozások minden percét élveztem: sokat játszottunk, a megnézett videók, a felolvasott naplórészletek és a közös beszélgetések után pedig arra a véleményre jutottunk mi magunk, hogy ezt inkább nem kéne. Megtudtuk, hogy mit jelent valamit kipróbálni és függővé válni.” A képzésen az addiktológusok és a szakemberek mellett olyanokkal is beszélgettek, akik a leszokással küzdöttek. „A függőségre is máshogy tekintek már – nem előítéletesen, sokkal inkább, mint egy betegségre, amin segíteni kell.”

Magamat rakom rendbe

A generáció jelentős része érintett valamilyen, kisebb-nagyobb problémával, így nem meglepő, hogy a képzésre is sokan érkeznek megfogalmazott, vagy megfogalmazatlan saját „problémacsomaggal”. Azzal, hogy az érzékeny tréningmódszerek segítik ezek feltárását, bővítik saját megoldási stratégiáikat és eszköztárukat, már jelentős lépések a problémáik gyakorlati megoldásai felé.

A képzés után is figyelik, hogyan alakult a fiatalok sorsa, és ezekre az „öngyógyításokra”  legalább annyi példát tudnak mondani, mint arra, hogyan segítettek másokon. Gondi elmondása szerint: „A képzés után egy hónappal együtt töltünk egy fél napot és megnézzük, hogy milyen helyzetek adódtak, ahol ők kortárs segítőként léptek be.  A legtöbb eset nem is az iskolából jött be és nem a droghasználathoz van köze, hanem például amikor a villamoson elesett a néni, akkor ő segített neki. És megdöbbent, hogy mások nem segítettek. Volt olyan is, aki egy bajban lévő társával kezdett beszélgetni és sikerült elhívnia az alapítványba. Legtöbben mégis arról beszéltek, hogy a képzés maguknak segített a legtöbbet. De volt már rá példa, hogy családi kommunikáción belül is sikerült pozitív elmozdulást elérni.”

Kitti tizennyolc éves, tavaly végzett önkéntes segítőként. Osztályfőnöke ajánlására vett részt a képzésen, na meg azért, mert mint minden fiatalnak, neki is voltak kérdései a drogokkal kapcsolatban. „Több tévhit is megdőlt bennem a foglalkozások során, például korábban úgy hallottam, a fűre nem lehet rászokni. Előtte is tudtam persze, hogy a drog nem jó dolog és nem szabad használni, de itt azt is megtudtam, hogy miért nem és mi lehet a következménye.” – állítja a fiatal lány. A legtöbbet mégsem a drogokról tanulta: „én a párommal érkeztem a képzésre, ami nagyon jót tett a kapcsolatunknak is. Azóta sokkal kevesebbet veszekszünk, mert a szerepjátékokon azt is megtanultuk, hogyan lehet a vitás helyzeteket kezelni – hogyan kell érvelni, figyelni a másikra, és kommunikációval, nem pedig agresszióval megoldani.”

A képzés elején és végén önbevallós teszteken mérik a szociális és kommunikációs készségek és egyéb kompetenciák fejlődését, így nem csak a trénerek tapasztalata mondja azt, hogy a képzés során a fiatalok kicsit felnőttebbek és sokkal tudatosabbak lesznek (itt találod folyamatosan frissülő tesztjeinket).

A megszerzett mentálhigiénes ismeretek is sokat segítenek abban, hogy megfelelő távolságban tartsák magukat a drogoktól, de valójában a személyiségük fejlesztése, önképükkel való foglalkozás és esetleges problémáik feldolgozása az, ami miatt biztonságban tudhatjuk ezeket a fiatalokat.

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaddal kapcsolatosan? Keress minket bizalommal!

Kép forrása:comtárs

XKK - X Kommunikációs Központ írása