élménypedagógia társasjáték drámapedagógia tanulmányi versenyA „pedagógiai hozzáadott érték” alapján néhány éve készített listában első helyezett lett az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium. Diákjai kiemelkedően szerepelnek a tanulmányi versenyeken, nyelvvizsgákon és a felsőoktatásba is nagy arányban jutnak be, elsősorban műszaki-, orvosi- és természettudományos szakokra. A „reálos versenyistálló” sztereotípiája egy sokszínű, igényes iskolát rejt pezsgő közösségi élettel, motivált diákokkal és kreatív pedagógusokkal. Mit tesznek a tanárok, hogy inspirálják a gyerekeket, hogyan teremtenek jó kapcsolatot velük? Mitől ilyen kiemelkedő náluk a pedagógiai hozzáadott érték? Bellai László írása. 

 

A rendszerváltás után a Dobóban bevezették a nyolcosztályos oktatást, valamint a német és az angol emelt szintű-, a matematika-, a természettudományi-, majd az informatika specializációkat. A gyerekek tizenkét-tizenhárom fős kiscsoportokban tanulhatnak. A modell pedagógust és diákot egyaránt motiváló előnyei gyorsan érezhetők voltak, és a leszállóágba került iskola elindult felfelé. A középiskolák országos rangsorában egyre előkelőbb helyet vívott ki magának, mi több, a „pedagógiai hozzáadott érték” alapján összeállított listában elsők lettek.

„Eredménycentrikus vagyok, ezt mindenki tudja rólam, ugyanakkor mindig ügyeltem arra, hogy a diákokkal közvetlen, jó kapcsolatot ápoljak, hogy olyan légkört teremtsünk az iskolában, amelyben a gyerekek egymást ösztönzik a jó teljesítményre” – mondja az iskolát 1992 óta irányító Smiger András. „Könnyű olyan tanárnak lenni, aki bratyizik a diákokkal, és nagyon könnyű olyan szigorúnak lenni, hogy a diákok már a szünet elején vigyázzban állva várnak. Találkoztam ilyennel. De a kettő között megtalálni azt az egyensúlyt, ami hasznos a diáknak és a tanárnak is, az a legnagyobb feladat – hangsúlyozza a Dobó igazgatója –, aki erre képes és szakmailag is felkészült, az a jó tanár.”

élménypedagógia társasjáték drámapedagógia tanulmányi verseny

Smiger András, a Dobó Katalin Gimnázium igazgatója, Fotó: Bellai László

Süttő Gábor, a diákönkormányzatot segítő tanár mintegy huszonöt éve, folyamatosan keresi azokat az elfoglaltságokat, amelyekben jól érzik magukat a gyerekek. Michel Quoist „Így élni jó” című könyvében van egy klub, ahova suli után járnak a gyerekek csocsózni, beszélgetni, ez volt számára a minta, amikor 2004-ben – régi tervét megvalósítva – társasjátékszakkört indított a Dobóban. „A klub azóta is állandó időpontja a péntek délután volt. Fürtökben lógtak a számítógépen az ötödikesek. Hívtam őket, hogy próbálják ki, és megígértem, hogy annak, aki utána azt mondja, jobb volt gépezni, mint az a társasjáték, amit mutatok nekik, annak fizetek egy fagyit. Fél óra múlva csillogó szemekkel társasoztak, és az egyik megszólal: asszem, elbuktam egy fagyit.” A sikeres kezdeményezésre azóta sok minden épült, ilyen a téli túra- és társasjáték tábor, vagy az immár kilencedik alkalommal megrendezett Dobó-kockák Társasjátéknap

a környék legnépszerűbb családi programján az idén több mint 600 ember játszott reggel tíztől este tízig a Dobó aulájában.

Gáspár Klára angolórán is használ társast: például az Activityt a szótanuláshoz, a Guess who-t az eldöntendő kérdések gyakorlásához. „A tinédzser egy ego-gombócka, aki mindent szeret, ami róla szól. És a nyelvórán ez tökéletesen meg is valósítható, az összes felmerülő témakör lehetőséget ad arra, hogy keresse a helyét a világban, a közösségben, és ez egy másik nyelven keresztül még érdekesebb” – hangsúlyozza a tanárnő, hozzátéve – „ha a gyerek élvezi az órát, egy jó flow-val hatékonyabban lehet tanítani”. Minden tavasszal ötvenfős diákcsoportot visz Angliába, igazi mélyvíz ez a nyolc-tíz nap a diákok számára az idegen nyelvű környezetben, hazafelé pedig útba ejtik Párizst, hogy a két nagyvárost összehasonlíthassák a diákok. Gáspár Klára egy dobós kollégájával közösen helytörténetből angol nyelvű múzeumpedagógiai programot fejlesztett, de nagy népszerűségnek örvendtek nyelvvizsga-előkészítő táborai is, a barátjuktól kölcsönkapott pilisi házban a sok-sok tanulás mellett jó hangulatú grillezések voltak, magyarul meg se szólaltak, „még a füvet is angolul nyírták”.

élménypedagógia társasjáték drámapedagógia tanulmányi verseny

Béni András, Gáspár Klára, Süttő Gábor, a Dobó Katalin Gimnázium tanárai, fotó: Bellai László

A Dobóban sok tanár munkálkodik azon, hogy a gyerek ne csak azért járjon iskolába, hogy a tanórán megkapja a tananyagot, aztán menjen haza leckét írni. „A cél az, hogy olyan környezet legyen, ahol a diák megtapasztalja, hogy az iskola nem egy rideg munkahely, hogy itt igazán jól érzi magát. Minden tanár a saját profiljának, személyiségének megfelelő pluszt igyekszik hozzá tenni” – mondja Béni András, aki a társasjáték-kultúra terjesztésében Süttő tanár úr legfőbb támasza. Bár elsősorban az alsóbb évfolyamokat vonzza a klub, ő már tizedikes diákot is sikerrel invitált erre. „Azt mondtam, hogy valószínűségszámításnál, kombinatorikánál is jól jön a társasjáték, ezért plusz pont jár érte matekból. Azóta mindig ott van, és már rég nem a plusz pontért.”

A kérdésre, hogy minek tulajdonítható a Nahalka-féle listán elért első hely, emlékeztetnek arra, hogy a környéken élők szociális helyzete nem hasonlítható a fővárosi elitgimnáziumok bázisához. A nyolcévfolyamosba szinte csak esztergomiak járnak, és jellemzőbb az értelmiségi háttér, a hagyományosban viszont jóval nagyobb körzetből, szegényebb kistelepülésekről is vannak jelentkezők. Aki tehetséges, bekerül a Dobóba. „Nem kifejezetten hátrányos körülményekből érkező diákokat emelünk egy elfogadható szintre – pontosít a Dobó igazgatója –, hanem szociális- és kulturális téren elfogadható szinten lévő diákokat emelünk ennél jóval magasabbra.”

A digitális kultúrában felnőtt generációkat nem lehet ugyanúgy tanítani, mint régen. Süttő tanár úr kúpszeletekről tartott előadásán a mai GPS-eszközökről mesél, és arról, hogyan építkeztek a görögök annak érdekében, hogy az érkező tárgyalóküldöttséget ki tudják hallgatni. Technikaórán társasjátékot készítenek a gyerekekkel vagy camera obscurát (a szerk.: lyukkamera, lencsetag nélküli optikai eszköz, mely a környezet vizuális leképezésére szolgál), amivel természetesen fényképeznek is, majd sötét laborban előhívják azt, amit a saját kezükkel eszkábált fadobozban megörökítettek.   

élménypedagógia társasjáték drámapedagógia tanulmányi verseny

Marosi Zsófia, a Dobó Katalin Gimnázium tanára, fotó: Bellai László

„Közel kell hozni hozzájuk a témát, a legkülönbözőbb módon, ahogy az embernek éppen eszébe jut” – erősíti meg Marosi Zsófia, aki a régi kánon erőltetése helyett bátran nyúl a kamaszok körében kedvelt kortárs szerzők műveihez. A mitológiát a klasszikus Trencsényi-Waldapfel helyett Percy Jackson segítségével oktatja, ezt a könyvet még a 16 évesek is örömmel olvassák. Nála nem kötelező a Kőszívű ember fiai vagy az Egri csillagok sem teljes terjedelmében, helyette Böszörményi Gyulától a Gergő és az álomfogókat olvassák. A Dobóban hetedikben Lois Lowry fantasyja, Az emlékek őre a kötelező, a nyolcadikosokkal Dragomán György Fehér királyát tárgyalták. A Pál utcai fiúkat döntően drámapedagógiai eszközökkel közelítették meg, ráadásként egy pesti kalandtúra keretében bejárták Molnár Ferenc művének helyszíneit. A Harry Pottert vetélkedő formájában dolgozták fel.

„A drámapedagógiát bármelyik órán elő lehet húzni, és mindig nagyon hatékony. Az antikvitásnál az állatmeséket vettük, semmi érdeklődést nem mutattak Aiszkhülosz vagy Phaedrus iránt. Kértem, vegyék elő a telefont, keressenek rá az antik állatmesékre, majd hármas csoportokban el kellett játszaniuk egy-egy mesét. Így már jó hangulatban telt az óra, muszáj volt alkotó módon részt venni benne, nem feküdtek tanítás közben a padon. Maradandóbb élmény született, mint ha végig nyúzom őket azzal, ami a tankönyvben van. Utána megnéztük, milyen Hajnóczy Péter egy állatmeséje, azt hogy filmesítik meg, és milyen különbségek vannak a kettő között” – meséli a magyar-történelem-dráma szakos tanárnő, aki a hexamatert egy Belga-számmal tanítja, akinek emojikkal vagy képregényben is lehet házit írni, és elfogadja az egyik korábbi cikkünkben megismert videófeleletet is. „Sokféle dolog van, amire nyitottak a gyerekek, és ami hatékony lehet, ha a tanár pozitívan fordul a gyerekek felé, és még inkább, ha kölcsönös a bizalom. A legfontosabb, hogy azt érezhessék: ők is sikeresek és jók valamiben.”

Ezt az élményt nyújtja a Dobó tehetségkutatója, ahol meg tudják lepni társaikat a tanulmányi versenyeken kevésbé érvényesülő diákok is. A közösségteremtő programok közül kiemelkedik a diákkirályválasztás, amelynek győztese egy évig egy személyben képviseli a diákságot, bizonyos értekezletekre meg kell hívni, bizonyos papírokat alá kell írnia. „Ahogy a vízmérnököknek tanítják: a víznek nem gátat, hanem utat kell építeni” – mondja Süttő tanár úr, aki fenntartásai ellenére a szecskaavatásra is igent mondott, és sikerült elérnie, hogy a szecskatüntetés mára városi programmá nőtte ki magát, visszatalálva a műfaj legjobb hagyományaihoz: szórakoztató, kedves eseménnyé, az elsősök befogadásának ünnepévé vált.

Ajánlott cikkek:

Címlapfotó: Egy camera obscura felvétel, az esztergomi Bazilika látképe, forrás: Dobó Katalin Gimnázium