A gyermekpszichodrámában a gyerekek arra kapnak felszólítást, hogy fejezzék ki saját magukat. Rájuk vagyunk kíváncsiak, és egy biztonságos közegben nyugodtan kifejezhetik, bármi van bennük. Nagyon élvezik, könnyen ráéreznek arra, hogy ez az ő terük, ahol az történik, amit ők szeretnének. Kevés ilyen közeg van a mai világban, hiszen a gyerekek azt élik meg mindenütt, az iskolában, a családban, hogy megfelelni kell.  

pszichodráma szorongás szülőknek mozgászavar figyelemzavar csoportterápia gyermekpszichoráma nagy cikk alternatívák gyerekeknek Janda Zsuzsa Kende Hanna pedagógiai szakszolgálat

 

Fél évszázada alkalmazzák a világon a gyermekpszichodrámát, a „csoportterápiás módszert, amely a közös szerepjátékon, a gyerekek képzeletvilágának és kreativitásának mozgósításán keresztül fejti ki terápiás hatását. A gyermekjátékdráma játékban, játékkal, játék által gyógyít és fejleszt.” mondta egy 2012-es interjúban a módszertan magyarországi meghonosítója, Kende Hanna.  A gyermekek megannyi problematikája, úgy mint bepisilés, figyelem- és magatartászavar, szorongás, kommunikációs és kapcsolódási  nehézségek stb. eredményesen orvosolható a játékos foglalkozások folyamatában. A serdülő és fiatal felnőtt résztvevők sok esetben önismeret fejlesztési céllal élnek a lehetőséggel. Gyermek pszichodráma csoportok ma már az ország minden megyéjében és nagyobb városában elérhetők, elsősorban a pedagógia szakszolgálatok, korábbi nevükön a nevelési tanácsadók hálózatában. Az interneten barangolva számos induló csoport közül választhatunk.

Játszani is engedd…

Ahány terapeuta, ahány gyerekcsoport, annyi féleképpen működik a gyermekdráma, mondja Sütőné Daragó Edina, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat VII. kerületi Tagintézményének vezető helyettese. A csoportok 5-10 főből állnak, akikkel két felnőtt dramatista foglalkozik. Egy foglalkozás 50 perctől két órán át tarthat.  Egy ciklus 10-12 foglalkozásból áll, amelyek hetente követik egymást. Minél kisebb a gyermek, annál kisebb csoport és időtartam ajánlott számára. Ötéves kortól vehetnek részt a gyerekek a pszichodrámában.

A csoportban általában egy rövid beszélgetéssel kezdenek, a gyerekek elmondják, hogy mi történt velük, milyen jó illetve rossz hírük van. Azután rajzolnak vagy gyurmáznak, és abból kialakul egy történet. Előfordul, hogy egy gyerek teljes történetét játszák le, vagy pedig az alkotásokból fűznek egy közös történetet. Azzal hogy rajzolnak, gyurmáznak már szimbolikus síkra terelik a történéseket, és a szimbólumokon keresztül fejezik ki saját magukat. Miután kialakul a történet, a gyerekek szerepeket választanak. Mindenki teljesen szabadon választhat. A két felnőtt dramatistára jutnak azok a szerepek, amelyeket senki nem vállal.  Jelképes jelmezekbe bújnak a szereplők, majd lejátszák a történetet. Mindig három taps jelzi a játék kezdetét és végét, hogy a gyerekek is érezzék, hogy „bemennek egy másik világba”. A játék után megbeszélik, hogy mi tetszett, mi nem tetszett, volt-e, amit másképp csináltak volna a játékban. Soha nem értelmezik a játékot a gyerekeknek.

Valódi változások a csodavilágban

A gyermekdráma a csodavilág és a realitás szinterein zajlik. A gyerekek, sőt néha a felnőttek sem tudják tudatosan megragadni, elmondani a valódi problémájukat. Ezért változni sem csak belátáson keresztül képesek. A szimbolikus kifejezésmód rávilágít a mögötte rejlő problematikára. Janda Zsuzsa kiképző gyerekdráma-, pszichodráma vezető szerint már az nagyon sok feszültséget „elvisz”, ha a játékos szimbolikusan kifejezi azt, ami számára nehézséget okoz. A játék világában bármi megtörténhet. A hangya segíthet a boszorkány legyőzésében, a kisegér megijesztheti az oroszlánt. A drámában résztvevő gyereknek módja van arra, hogy még ha ő mindig kisegér is, akkor is másfajta kisegér is tudjon lenni, mint amilyen szokott lenni. Nagyon sok gyereket arra inspirál a közös élmény, a közös tapasztalat, valamint az, hogy ő ott biztonságban van, hogy próbálkozzon. A drámában megteheti, hogy kipróbáljon olyan szerepeket is, amivel saját nehézségein úrrá lehet. Nincs jó és rossz megoldás, jó és rossz szerep. Mindenki egyenlő. Minden résztvevő azt éli meg, hogy ő úgy értékes és szerethető, amilyen. Továbbá, hogy van mód a változásra, hiszen bármi megtörténhet. És a változás rajta múlik. Ha a gyerek a csoportban tud másképp viselkedni, akkor idővel a realitásban is képes lesz erre. Ha a visszahúzódó játék közben megtapasztalja, hogy akkor se dől össze a világ, ha megszólal, vagy ha a magatartászavaros észleli, hogy ha egy picit visszább lép, akkor jobban tud együttműködni, akkor ezeket beépíti a szerep és viselkedés repertoárjába, ami tartós viselkedés változást eredményezhet.

Pozitív önképpel és „énerővel” a függőségek ellen

A függőségek kialakulása rendkívül összetett folyamat.  Genetikai tényezők éppúgy befolyásolhatják, mint bizonyos gyerekkori folyamatok, különböző személyiség tényezők, illetve más faktorok. Jó önismerettel, pozitív önképpel azonban könnyebben elkerülhető a függőségek kialakulása, véli Gellért Fruzsina a Ferencvárosi Pedagógiai Szakszolgálat pszichológusa. Rendkívül fontos, hogy a gyerek ismerje a saját határait, a saját vágyait, hogy ki ő valójában, mert ez a tudás a későbbiek során sokat segíthet a nemet mondásban. Hogy ne társas nyomásra kezdjen el a gyerek szereket kipróbálni, hanem ha ő úgy tudja, hogy neki erre nincs szüksége, akkor tudjon nemet mondani, felvállalni a saját véleményét. Sok esetben a különböző szereknek van egy helyettesítő hatása. Valami nehézségnek, a dühnek, a haragnak, a fájdalomnak az elfedésére, palástolására szolgál. Ezekkel a nehéz érzésekkel nehéz szembesülni. A pszichodráma, illetve a pszichológiai segítő módszerek segítenek ugyanúgy az önismeretben, mint az érzések, indulatok szabályozásában is.

A gyerekdráma olyan élményhez segíti a résztvevőt, hogy átélheti a saját  nagyszerűségét és a saját szerethetőségét, ez minden gyereknek növeli az  önbizalmát,  megerősíti a  spontaneitását és kreativitását, fűzi hozzá Daragó Edina.  Sőt a folyamatban való részvétel egy szemléletmódot is ad. Egyrészt az, hogy az értékek mentén tudunk kapcsolódni. Ne azt keressük a másikban, amiben ő más, amitől mi el tudunk távolodni, hanem azt, hogy milyen közös pontok vannak bennünk, és hogy a másikban meg tudjuk látni az értéket. Ez a szemléletmód az egész életében segíti az embert.

Együtt a szülőkkel

Egy gyermek életében csak úgy lehet változást elérni, ha arra a szülei is és a családja is nyitott, tehát venné azokat a változásokat, amelyek szükségesek a tartós változáshoz. Gellért Fruzsina szerint ezért fontos a szülő motiváltsága és az, hogy a pszichodráma folyamat során rendszeresek a szülői konzultációk, amelyek hat vagy nyolcszemközt zajlanak a szülők és a foglalkozásokat vezető pszichológusok között. Janda Zsuzsa hozzáteszi, hogy nehezíti a folyamatot, hogy nagyon sok szülő bizonytalan, és  szégyelli, ha ő valamit nem jól csinál. A szülői konzultáció ezért nem is arról szól, hogy a szülőnek mit kellene másképp csinálnia, hanem arról, hogy a dramatisták a gyermek foglalkozáson tapasztalt működéséről és változásairól adjanak visszajelzést a szülőknek és ezek kapcsán beszélgessenek el velük.

A pozitív kicsengésű beszélgetések kapcsán Daragó Edina felidézi, milyen megható volt, amikor egyszer egy anyuka azt mondta, hogy ez az első hely, ahol jót mondanak a gyerekéről, pedig nagyon sok óvodában és fejlesztésen jártak már.

Nem könnyű gyereknek lenni

Nem olyan könnyű gyereknek lenni. Ha a gyerekek számára rendelkezésre áll egy olyan tér, ahol szabadon van módjuk kifejezni magukat, illetve azt, hogy hogyan is hatnak ők a többiekre, attól kinyílik mindegyikőjük. A gyerekdráma egy olyan módszer, amit bármilyen helyen bármilyen csoporttal nagyon hatékonyan lehet működtetni. Minden gyereknek kifejezetten jó lenne, ha járhatna ilyen csoportba. Nemcsak annak, akinek baja van. Hiszen attól vagyunk emberek, hogy gondolkodunk azon, hogy mi is itt a helyünk, hogyan hatunk másokra, és mások hogyan hatnak ránk.

pszichodráma szorongás szülőknek mozgászavar figyelemzavar csoportterápia gyermekpszichoráma nagy cikk alternatívák gyerekeknek Janda Zsuzsa Kende Hanna pedagógiai szakszolgálat

Pszichodramatisták mesélik

Daragó Edina:

Egy beszédfogyatékos kisfiú bekerült egy normál iskolai osztályba. Kudarcra volt ítélve minden kortárs kapcsolata, állandóan bántották. Ő felvett egy bohóc szerepet. El is mondta, hogy azért, mert már annyi bántás érte az életben, hogy ezt találta ki, hogy ez a legjobb számára. A gyerekdráma csoportban is nagyon nehezen fogadták el a többiek, és ott is csak ezt a bohóc oldalát hozta. Egy játék után azonban, amiben ő egy katona volt, aki védett valami kincset, amit a többi gyerek meg akart szerezni, fordult a kocka. A játék végi visszajelző körben ugyan megint elkezdte a többi gyerek, hogy ez a fiúcska milyen rosszul játszott, de éppen a szerepen keresztül sikerült őt pozitív helyzetbe hozni. Hiszen a szerepe szerint egy katona volt, aki megvédi a kincset minden áron. Abban a szerepben helyén való a harc, az agresszió és az indulat. És ettől fordult át a kisfiú csoportbeli helyzete azáltal, hogy már látták az értékeit, és azt, hogy ő nem mindig csak a bohóc, aki csak negatív szerepeket visz.

Janda Zsuzsa:

Jelenleg is jár az egyik drámacsoportba egy kislány, akit ötévesen fogadtak örökbe. Azért került oda, mert felmerült, hogy nemcsak a részképességeivel van baj, hanem intellektuálisan is, tehát hogy csak speciális iskolába mehet. A kislánynak valóban inkoherensek voltak a történetei. A dramatista elmondta, hogy tőle tanulta meg, hogy attól, hogy egy papíron vannak dolgok, az nem mindig jelenti azt, hogy azok kapcsolódnak is. Most első osztályos, teljesen jól beilleszkedett egy normál osztályba, fel sem merül, hogy fogyatékos lenne. A tüneteit valójában az okozta, hogy bizonyos helyzetekre reagálva teljesen „kivonta magát”, mert így tudta túlélni azokat az élményeket, amik megtörténtek vele. És most, hogy másfél éve biztonságban van, stabil környezet veszi körül, szép fokozatosan teljesen összerakta magát.

Gellért Fruzsina:

Nagyon érdekes végigkísérni, ahogy a folyamat során alakul a gyerekek szerepválasztása. Az egyik drámacsoportban például egy kisfiú, jó darabig minden alkalommal egy torz dínó szerepébe bújik, olyan állatéba, aki üvölt, karmol, akinek nincsenek barátai. Majd ahogy halad a csoport folyamat, alkalomról alkalomra kezd megszelídülni ez a dínó. Utána a kisfiú más állatszerepeket választ. Oroszlánkirály lesz, akinek vannak alattvalói. Nincsenek egyenrangú kapcsolatai, de történik valami változás, és a végén eljut egy király szerepébe, emberré változik. Ebben benne van, hogy ő hogyan látja, hogyan tudja elképzelni saját magát. Megjelenik a folyamatban az önmegvalósítás, a belső tartalékok megélése, amelyek mindenkiben jelen vannak, csak kell egy olyan tér, és szemlélet, ahol lehetőség nyílik ezek kibontakoztatására.

Frajna Piller Annamária írása

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaddal kapcsolatosan? Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz