kütyü szűrőprogram pedagógusoknak szülőknek szülői értekezlet mennyit internetezzen a gyerek

Bezzeg az osztálytársam egész este számítógépezhet. Persze Peti már játszhat a lövöldözős játékkal. Mondatok, amelyeket minden szülő hallott talán nem is egyszer. Mondatok, amivel a gyerekek igyekeznek szüleiket számukra kedvezőbb útra terelni. A családok közötti különböző internetezési, tévézési szokások feloldására még nem láttam jó megoldást. Eddig. Kárpáti Judit megmutatta, hogy gyakran a legegyszerűbb ötletek a legzseniálisabbak.

 

A digitalizáció, mint jelenség, akár tudomást vesz róla az ember, akár nem itt van, létezik és hatással van a gyerekekre és ránk, szülőkre is. Talán a leggyakoribb reakció, amit válaszként adunk rá a nevelésben: a hatalmas tanácstalanság. Ez egy olyan terület, amire semmilyen korábbi precedens nincsen. Nem láttunk különböző módszereket arra, mégis hogyan kéne kezelni ezt a hatalmas, ismeretlen és idegen masszát, amibe beengedjük így vagy úgy a gyerekeket és mindenki csak tapogatózik.

Az egyik véglet, amikor mindenféle fenntartás és különösebb félelem nélkül egyszerűen megadják magukat a szülők a nyomásnak, hadd gépezzen a gyerek. Még igazolva is látják magukat, mert mégis, milyen jól kezeli a technikát az a gyerek, milyen jók lesznek ettől a reflexei, biztosan segít neki az angolban.

A másik véglet a teljes tiltás, amikor a szülő abbéli félelmében, hogy nem tudja uralni ezt a veszélyekkel teli ismeretlen világot teljes tilalmat rendel el és kizárja a gyerekét a digitális világ megismeréséből.

Folyton másra hivatkozik a gyerek

Az egyik barátnőm végül megelégelte, hogy nem érezheti, hogy tudatos és következetes annak kapcsán, hogy mikor és mennyit internetezzen a gyerek, ennél fogva totális bizonytalanságot közvetít felé. Ráadásul folyamatos konfliktusokat szült náluk, hogy folyton más osztálytársak szokásaira hivatkoztak a gyerekek. „Ábel tévézhet is, ha gépezett” vagy „Lizának tabletje és telefonja is van” vagy éppen az volt a probléma, hogy a szűrő nem engedi megnyitni a kedvenc Youtube csatornát.

A barátnőm végül szervezett egy szülőtalálkozót a kisiskolás gyereke osztályában, hogy közösen beszéljék meg, hogy hogyan legyenek úrrá ezen a helyzeten? Mindenki vihette a saját tapasztalatait és kérdéseit.

Meglepően nyitott volt a többség a kezdeményezésre, csupán két vagy három szülő volt az, aki érdektelennek mutatkozott. Sikerült megnyerni az iskolát is az ügynek, kaptak egy termet, itt találkoztak.

Az első találkozó, ami nem hozott áttörést

A szervezett találkozón kiderült, hogy például a különböző szűrőszoftverekről valaki úgy gondolkozik, hogy nem telepíti, mert ő a gyerekkel a bizalomra épít és azt beszélték meg, hogy ha bármi olyat fedez fel, amit nem ért vagy fura, akkor egyből jelzi a szüleinek. Mások amellett álltak ki, hogy ez nem bizalom kérdése, mert lehet, hogy olyasmibe botlik, ami már első ránézésre is káros és mi van, ha még kíváncsiságból pár percet el is időz a gyerek ezeken a helyeken.

A másik nagy kérdés az volt, ki hogyan korlátozza, egyáltalán korlátozza-e az internet vagy géphasználat idejét. Voltak, akik megint csak a bizalomra szavaztak és azt mondták, hogy ők sem szeretnék, ha valaki folyton őrködne felettük, amikor kikapcsolódnak egy kis netezéssel, ezért megbeszélték a gyerekkel, hogy azért egy idő után csináljon mást is. Azoknak, akik inkább bizonyos időhatárt szabtak, nehezen volt hihető, hogy egy gyerek valóban magától abbahagyja ezt a beszippantó tevékenységet. Egyes szülők azt mondták, ők inkább bekapcsolják a tévét, mert még mindig ellenőrizhetőbb tartalom, mint a net. Az egyébként, hogy ki mennyi időt engedett a gyerekének valamilyen kütyü, akár a tévé használatával a fél és a két óra között mozgott. Akadt, aki beosztotta napszakokra az időtartamot és reggel suli előtt, suli után és este is lehetett egy-egy fél órát netezni.

Az egyik kardinális kérdés természetesen az idő tényező után a tartalom maga volt. Voltak, akik azzal nyugtatták magukat, hogy az ő gyerekük ugyan órákig tabletezik, de csak YouTube videókat néz, nem játékokkal rombolja magát. A játékosok szülei meg azt állították, hogy a játék fejlesztő hatású legalább, a videók bámulása meg passzív tevékenység.

Egymáshoz közelítő szabályok

Az egész találkozó lényege végül is nem a nézetek ütköztetése és a vita volt önmagában, hanem az, hogy megpróbáltak közös nevezőt találni és olyan szabályokat alkotni, ami nagyjából mindenhol működhet. Hogy a gyerekeknek biztonságérzetet és közös igazodási pontot tudjanak adni az otthoni szabályok által. Elsőre egyáltalán nem jártak sikerrel. Annyira sok különböző nézet találkozott és nem volt, aki egyik vagy másik szabály helyességéről és megalapozott mivoltáról dönteni tudott volna. Erre született az a megoldás, hogy még egy alkalommal összegyűltek és meghívtak egy szakembert, aki hiteles személyként igyekezett válaszolni a kérdéseikre és segített nekik megalkotni egy olyan szabályrendszert, amihez valamelyest mindenki tudott igazodni.

A közösen elfogadott szabályok

  • A megalkotott szabályok egyik legfontosabb sarokköve az volt, hogy a gyerekeknek időhatárt kell szabni, nem tölthetnek korlátlan időt a neten, egyáltalán a számítógép, a kütyük társaságában.
  • Ha egy bizonyos időkorlátot adnak a szülők, azt is érdemes felszeletelni és több, kisebb egységre tagolni. Például, ha egy óra a maximum, amit gépezéssel tölthet a gyerek, akkor is legyen inkább kétszer fél óra, elosztva a napban.
  • Az is ajánlás lett, hogy legyen különbség a hétvégi és a hétköznapokon eltöltendő időben, ez utóbbi lehetőleg az egy órához képest kevesebb legyen és a napi egy óra legyen a maximum a hétvégén. Ebben voltak a legnagyobb viták, hiszen, aki már egyszer szabadon engedte a gyerekét és akár három órát is simán eltöltött a gép előtt alkalmanként, most nem tudta elképzelni, hogy ennyire új szabályokat vezessen be.
  • A másik fontos megállapítás az volt, hogy a szűrőknek és a szülői bizalomnak egyszerre kell működnie, nem célszerű csak az egyikre vagy a másikra hagyatkozni. Azaz telepítsen a szülő egy megbízható szűrőt és közben figyeljen is gyerekére, beszélgessen arról, mit néz, nézze meg ő is, ami a gyereket érdekli. És akkor jó az esély, hogy szólni fog, ha valamit nem ért vagy fura dologba ütközik.

Kifaggatva a barátnőmet elmondta, hogy kifejezett nehéz volt az egész folyamat, a találkozók megszervezésétől, a vitákon át, a hellyel-közzel egyetértésben megszült rendszerig. Abban is biztos volt, hogy vannak, akik nem tartják be maradéktalanul a megbeszélteket. De a legnagyobb előnye az egésznek mégis az volt, hogy, aki nyitottan állt a kérdéshez, végül megkapta a válaszokat és adaptálni tudta a saját életükbe azokat a szabályokat, amiket egy szakértő segített kialakítani.

Neked is tetszett az ötlet? Kezdeményezz a gyeremeked iskolájában hasonló találkozót!

Ajánlott cikkek:

Címlapfotó: istock / g-stockstudio