Hiába tilos kiszolgálni kiskorút, a fogyasztóvédelmi statisztikák szerint ezt minden harmadik helyen megteszik. Egy bizonyos életkor után, és ez egyre korábban jelentkezik, az osztálykirándulásokhoz is hozzátartozik az alkohol. A kamaszok egyre szélesebb körére jellemző a rendszeres – gyakorta mértéktelen – italfogyasztás. Mit tehet a tanár, aki a merev tiltás helyett a szemlélet formálására törekszik, és szeretné megőrizni a fiatalok bizalmát? Kap-e szakmai támogatást ehhez? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe néhány budapesti és vidéki pedagógus segítségével.

Bellai László írása

alkohol osztálykirándulás pedagógusoknak tanároknak

 

Dr. Elekes Zsuzsanna addiktológus elmondta: a kilencvenes évek eleje óta vannak mért adatok, azóta jelentősen nőtt az alkoholfogyasztás gyakorisága és mennyisége a fiatalok körében, Magyarországon és külföldön is, problémát jelent a hétvégi nagyivás és aggasztóan terjed a rohamivás jelensége. „A kamaszok a felnőtteknél is kevesebbet tudnak a témáról, vizsgálataink bizonyítják, hogy csak a pozitívumnak tekintett oldalát látják az alkoholfogyasztásnak, a negatív hatásokat nem tudatosítják. Hiányoznak a megfelelő fórumok, és személyiségek, akik ennek a témának a fontosságát hangsúlyozhatnák” – nyilatkozta a szakértő a legfiatalabb generációt érintő kérdésekkel foglalkozó Y diagnózis stábjának.

A megkérdezett tanárok megerősítették, valós és egyre nehezebben kezelhető problémáról van szó. A veszélyt elkerülendő több iskolában úgy döntöttek, nem mennek osztálykirándulásra, legfeljebb egy napos látogatást, sétát tesznek valahol, de éjszakára inkább nem maradnak.

Márkás piákkal, tömény szeszesitalokkal felszerelkezve indulnak osztálykirándulásra az egyik jó nevű budapesti gimnázium diákjai is. Tanáruk mégse a könnyebb megoldást választotta, ebben a kérdésben is követi nevelési alapelvét: mindenről őszintén, komolyan és képmutatás nélkül beszélni kell a gyerekekkel. A szálláshelyre érkezve mindig azzal kezdi, hogy megkéri a fiatalokat, adják le nála a teli üvegeket, majd este elviszi őket egy csendes szórakozóhelyre, ahol egy pohár bor mellett órákig beszélgetnek – egyebek mellett az alkoholfogyasztás kultúrtörténetéről, de a téma árnyoldalairól is. Ő így ad mintát a kamaszoknak.

Másfelől jócskán van példa a rossz reakciókra, a zérótolerancia életidegen és embertelen érvényesítésére is. Egy másik fővárosi elitgimnáziumban például habozás nélkül eltanácsolták azt a diákot, akit pechjére meglátott a tanára, amint iskolaidőben egy közeli kocsmában sörözött.

„A tanárok egy része úgy tesz, mintha nem is létezne a probléma” – magyarázza egy egyházi fenntartású kisvárosi gimnázium tanárnője, aki pedagógustársához hasonlóan a párbeszédben és a személyes mintaadásban hisz. Az idei osztálykiránduláson egy-egy sör mellett hosszan diskuráltak kollégájával, hogy tanítványaik lássák, így is lehet. Idővel többen csatlakoztak hozzájuk és piálás helyett tanáraikkal beszélgetve töltötték az estét. „Attól még nem gazember valaki, hogy iszik egy-egy pohárkával. Távol áll tőlem ez az ítélkező személet, de több olyan tanárt ismerek, aki soha nem iszik, a környezetében se tapasztalta meg soha, hogy milyen hatása van az alkoholnak. Fel se ismerik, ha egy gyerek részeg. Este nyolckor a kirándulásokon is lefekszenek, nem foglalkoznak vele, mit csinálnak este a diákok” – meséli, hozzátéve, hogy a házirendben szereplő tiltáson túl nincs szó az alkoholról az iskolában, holott nagy szükség lenne rá.

„A közoktatás a prevenciót nem veszi elég komolyan, a pedagógusok nincsenek felkészítve erre sem, ahogy más kérdésekben is gyakran egyedül hagyják őket, nem kapnak elég szakmai támogatást, segítséget. A legújabb egészségkárosító divat a snüssz – említi a tanárnő –, ez egy skandináv eredetű cucc, dohányfilter, amit az ínyen keresztül juttatnak a szervezetükbe. Internetről rendelik. Nem gondolnak bele, hogy milyen veszélyei vannak. Nem is nagyon értették, hogy miért mondom, vigyázzanak, nem tudhatják, mi van egy ismeretlen helyről rendelt anyagban.”

„Egyre korábban igyekeznek a gyerekek a felnőttséggel, menőséggel azonosított állapotokat elérni, kipróbálni a cigit, az italt, a szexet, a drogot. Megdöbbentően korán, 13 éves korban vagy akár már azelőtt is” – hívja fel a figyelmet Bodonczy Andrea, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) tanára a jelenség másik, nyugtalanító elemére. Az AKG egyébként nagy gondot fordít a prevencióra. A kilencedik vagy tizedik évfolyamban külön témahét keretében foglalkoznak a függőségekkel, a megelőzésüket szolgáló segítő munka fontosságával.

Janda Zsuzsa szociálpedagógus szerint a határok feszegetése, a devianciák iránti vonzalom életkori sajátosság. Tizenéves korban a kortárscsoport viselkedési formái a meghatározóak, valamint a tömegmédiában látottak; és a valóságshow-k, valamint a sorozatok egy része vagy a reklámok is többnyire alkoholfogasztásra serkentenek, és nem a prevenciós célokat támogatják. „Az alkohol eszköz az ellazuláshoz, de ha van más flow-élmény is a gyerekek számára, például közös filmnézés, játék, beszélgetés, akkor nem ez a program” – figyelmeztet a szakértő.

Az ország egyik legszegényebb régiójában működő szakiskola tanárnője megerősíti: az idő kreatív felhasználása, egy művészetterapeuta bevonásával nagyon sokat segített a hozzájuk járó, nehéz sorsú, veszélyeztetett, deviáns gyerekeknek. „Volt olyan tanítványunk, akik 14-15 évesen mattrészegen jött iskolába. Nem küldtük haza. Leültem vele négyszemközt beszélgetni, megkérdeztem, mit fogyasztott, mennyit és azt is, hogy miért. Ilyen helyzetben általában megnyílnak a gyerekek. De ha otthon isznak, és nincs mit enni, ő is inni fog” – villant fel egy szélsőségesnek tűnő, de sajnos nagyon is életszerű példát. Az iskola egyik vezetőjeként is dolgozó pedagógus elmondta, a tervezett kulturális és sportprogramok a szegénység és a motiválatlanság miatt évek óta elmaradnak, az önszerveződésre sincs igény, a diákönkormányzat nem működik.

„A prevenció többszereplős történet. Van dolga a védőnőnek, a háziorvosnak, az iskolapszichológusnak, és még sok más szereplőnek. Ha lelkiismeretes emberek vannak a különböző pontjain, az állami ellátó rendszer sokat tud segíteni” – állítja a tanárnő, akitől azt is megtudtuk, náluk ma már az alkoholnál jóval égetőbb probléma a kábítószer, ezek közül az egyik legelterjedtebb az angyalporként vagy szexdrogként is emlegetett Gina. A lehangoló tapasztalatok ellenére kitart meggyőződése mellett: „A pedagógustársadalom, az iskola alapvetően segítő. Az elesett, segítségre szoruló gyerekeknek néha az is elég, hogy valaki beszélget velük. Tanár, büfés, portás, szinte mindegy, csak hallgassa meg valaki.”