szertartások szülőknek

Minden nyáron lemenni a Balcsira. Nyugodt, közös ebéd vasárnap a családdal. Születésnapi ünneplés, közös „boldog születésnapot” éneklés. Minden nyáron pecázni menni a hegyekbe. Meghitt, jó kedvű családi rituálék. Ezek azok az ismétlődő dolgok, amelyek jó esetben nem megszokásból, hanem jó kedvvel teszünk. Ha azonban ezek megszűnnek, hiányoznak, fontos építőköveket veszíthetünk el… Hogyan válhatnak ezek a rituálék a Te gyereked számára is a családi élet fontos alappilléreivé?

 

Az ismétlődő rituálékat néha hajlamosak vagyunk körülményes, ódivatú dolognak, giccsesnek gondolni, amelyet régi korok meghaladott rendszerei erőltettek az emberekre. Egyes szokások tartalma valóban változhat, kiüresedhet vagy éppen új tartalommal telhet meg, de ez nem jelenti azt, hogy szertartásokra egyáltalán ne lenne szükségetek nektek is.

Éppen ellenkezőleg. A gyereked életében rendkívül fontos szerepet tölthetnek be azok a közös megegyezésen alapuló, rendszeresen ismétlődő szokások, amelyek meghittséget és biztonságérzetet sugároznak.

Gondolj bele! Már az ő életében is hány ilyen elem van. A reggeli ébredést, az etetéseket és az esti lefekvést kísérő keretsztorik („ezt a falatot most Apa kedvéért, a következőt Anya kedvéért”) sokszor elengedhetetlenek ahhoz, hogy ezek a tevékenységek gördülékenyen menjenek.

Ráadásul nem kell görcsösen a te gyermekkorod szokásaihoz ragaszkodni. Szinte bármiből csinálhattok ti magatok közösen szertartást: lehet egy titkos kézfogásostok, egy jól felismerhető kopogásotok, közös szójátékaitok.

Van az a pillanat, amikor nem hivatkozhatsz lustaságra

Akkor válhat valami szertartássá, ha valamit mindig megismételtek…ha törik, ha szakad. Például ha befagy a Balcsi, kimentek korizni.

Ha nincs ilyen szabályosság, akkor inkább egy spontán dologról van szó. Az sem rossz persze, csak éppen az a várakozás, biztonságérzet hiányzik, amely a szertartások elengedhetetlen alkotóeleme.

Ehhez szülőként leginkább úgy járulhatsz hozzá, ha komolyan veszed a közös családi szokásokat, és nem próbálsz kényelemből, különböző alibikkel kibújni alóla. A húsvéti tojáskeresés a kertben például csak akkor értelmezhető, ha minden évben sort kerítünk rá, különben úgy tűnhet, hogy a szokásokat bármikor önkényesen megváltoztathatjuk, ha éppen inkább a kedvenc sorozatunkat néznénk, vagy lusták voltunk leugrani a boltba csokinyúlért.

Mozgósítsátok a saját kreativitásotok

A szabályok egyes események esetében kívülről meghatározottak (pl. karácsonyi fadíszítés), más helyzetekben viszont kreativitást és közösen meghozott döntéseket igényelnek. A gyerekeknek is meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy maguk kezdeményezzenek, alakítsanak ki szertartásokat.

Szülőként ebben az esetben is fontos szereped van: a szertartás elveszti szertartás jellegét, ha állandóan változtatjuk a szabályokat, esetleg összeveszünk azon, hogy ki hogyan értelmezi őket. Ilyenkor érdemes pozitívan kedvet csinálni hozzá, illetve határozott álláspontot képviselni, és ahhoz következetesen tartani magunkat, különben a szertartás határai elmosódnak, ezáltal pedig elveszítheti eredeti tartalmát.

A konkrét cselekvésen túlmutató értelem

Ahogyan az a vallásos szertatások esetében egészen szembetűnő, a szertartásos cselekvések végrehajtása általában túlmutat a konkrétan elvégzett feladatok gyakorlati hasznán: nem azért öltözünk szép ruhába, majd masírozunk egyik pontból a másikba egy körmenet vagy egy felvonulás esetén, mert erre önmagában különösebb szükség volna, hanem azért, mert ezáltal kifejezzük, hogy kik vagyunk, egy esemény iránti tiszteletünket, vagy éppen a közösséghez való tartozásunkat.

Ugyanez igaz minden hétköznapi szertartásra is: nem egyszerűen azért éneklünk este a gyereknek, mert enélkül fizikailag képtelen lenne elaludni, hanem azért, mert ezáltal egy bensőséges hangulatot teremtünk, és olyan élményekkel gazdagítjuk a gyerekünket, amire jó eséllyel sok év múltán is emlékezni fog.

Ha azt szeretnénk, hogy szertartásainknak ne csak protokollja legyen, hanem belső szellemisége is, akkor ne a gyakorlatias szempontokat helyezzük előtérbe.

Beavatottság

Egy szertartásnak nem kell bennfentesnek és kirekesztőnek lennie, ugyanakkor az fontos, hogy akik részt veszne benne, azok valahogyan személyesen is kötődjenek hozzá. Ehhez hozzájárulhat az, ha a szertartás szabályait már eleve közösen alakítjuk ki, de abban az esetben is megteremthető a beavatottság érzése, ha egy kívülről adott helyzetről van szó. Például lehet, hogy a tizenéves gyerekünket több százan fogják felköszönteni a születésnapján valamelyik közösségi oldalon, de ők valószínűleg nem fogják tudni, hogy melyik a kedvenc tortája, hogy milyen grimaszt szokott vágni a gyertyák elfújása közben, és hogy ki kapja az első szelet tortát az asztalnál. Az ilyen, csak a „beavatottak” számára hozzáférhető tudásrétegek nagyban növelhetik egy szertartás bensőséges jellegét, amelynek megélése jóval intenzívebb élményt nyújthat, mint a formalitások követése.

Cikksorozatunk későbbi részeiben olyan konkrét ötleteket mutatunk be, amelyekből kis erőfeszítéssel bensőséges hangulatú családi szertartásokat varázsolhatunk.

Írjunk a tiédről is? Tanulhatnának a te családodtól mások is? Nálatok milyen szertartások vannak? Kommentelj, vagy írj nekünk bátran a kapcsolat[kukac]hogyanmondjamelneked[pont]hu email címre.

Fotó: istock/kupicoo