belavaló apá program Sebestyén Gábor apaság nevelés beavatás

Sebestyén Gábor, a Belevaló apák kezdeményezés egyik alapítója, Fotó: Bellai László

Nem az a lényeg, hogy mennyi időt töltesz a gyerekeiddel, hanem az, hogy hogyan töltöd el azt. A leckét sokan tudják, a hogyan mégis fejtörést okozhat. A Belevaló Apák egy nemzetközi kezdeményezés, amelyet felkarolt pár gödöllői lelkes apuka. Céljuk nem más, mint segíteni az apákat. Igen, ez a cikk most kizárólag az apukáknak szól! Bakóczy Szilvia interjúja.

 

Tetszik a nevetek. Lényegesen jobban hangzik, mint az eredeti, angol elnevezés, a Dangerous Dads!

Sebestyén Gábor (a Belevaló Apukák kezdeményezés egyik alapítója): Szerintem sem lett volna jó, ha lefordítjuk egy az egyben. (Nevet.)

Hogyan találtatok rá a külföldi mintára?

Szabó Gábor, a magyar kezdeményezés másik alapítója, már régebbről ismerte Ian Backwell-t, a Dangerous Dads életrehívóját. Gáborék szerveztek egy konferenciát a tapasztalati tanulásról, én ott láttam Ian előadását. Bevallom, elsőre nem éreztem magaménak a kezdeményezést. Gábor lelkesedése ragadott magával.

Mi tetszett meg benne másodszor?

Fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat. Az, hogy itt az apa-gyerek kapcsolat megsegítése a cél, vonzóvá tette a programot. Főleg amiatt, mert korábban, a gyerekeknek szervezett programjaink után a szülők többször jelezték, hogy ők is szeretnének részt venni valamilyen módon. Így ez részben megvalósul.

Azért részben, mert csak az apák vehetnek részt?

Nem, nem azért, hanem mert egy ilyen apás délelőttbe nem fér bele olyan komplex program, mint egy 7- 9 napos önismereti táborba a gyerekeknek.

Hogyan született meg a magyar kezdeményezés?

Felvettük Iannal a kapcsolatot, átbeszéltük mik a nemzetközi tapasztalatok, és elkezdtük a saját tapasztalatainkra felépítve kidolgozni annak hazai változatát. Eddig három alkalommal tartottuk meg a Belevaló Apákat, szeptembertől már egy olyan esemény sorozatot szervezünk, ami még inkább adaptált a magyar viszonyokhoz, illetve a mi elképzeléseinkhez.

Hogyan néz ki a szervezői csapat?

Szabó Gábor barátom pszichológus és több évtizede tréner. Jómagam sportoktató és kalandterapeuta vagyok, e mellett pszichológiát tanulok. Rajtunk kívül részt vesznek a programban a feleségeink is, ők is humán területen dolgoznak, de a lányok nincsenek ott magukon a programokon.

A programotok lényege, hogy az apák minőségi időt töltsenek a srácokkal.

Srácokkal, lányokkal. Tudod, ezt nem a gyerekektől kell elvárni, a szülőket kell megsegíteni abban, hogy lehetőséget, teret és módot kapjanak arra, hogy ezt megtehessék. Épp ezért mi nem azt vállaljuk, hogy a gyerekeket szórakoztatjuk, hanem megteremtjük a feltételeit és a kereteit annak, hogy az apák úgy töltsék el a szabadidőt velük, hogy együtt csinálnak valamit, ami kreatív és amit mindannyian élveznek.

Mondasz egy példát?

A legelső programon, a családok hőlégballonokat építettek, amiket aztán közösen kiszíneztek. Sajnos a nagy szél miatt nem tudtuk együtt felengedni őket, de volt, aki ezt otthon később megtette.

Miért kell ahhoz segítség, hogy az apák együtt tudjanak lenni érdemben a gyerekeikkel?

Mert sokuknak nincs erről tapasztalatuk, hiányoznak a minták az életükből.

Sokféle ember fordul meg egyébként nálunk, legalábbis a társadalmi státuszuk alapján. De egyforma rajongással szeretik a gyerekeiket, és egyformán örülnek, ha kipróbálhatnak velük valami újat.

belavaló apá program Sebestyén Gábor apaság nevelés beavatás

Az apák társadalmi státusztól függetlenül egyformán örülnek, ha kipróbálhatnak a gyerekeikkel valami újat. Fotó: Bellai László

Egy ilyen programnak sokkal több hozadéka lehet annál, hogy pusztán jól érzi magát együtt apa és a gyereke.

Egyetértek. Rengeteget lehet tanulni közben egymásról, saját magunkról. Van például egy feladat, a famászás.  

Apa és gyermeke egyszerre, közösen másznak fel, a biztonságukat beülő és felső biztosítás óvja. Ebben a nagyon egyszerű, mondhatni, hétköznapi programban benne van az egész kapcsolatuk, egymáshoz, valamint saját magukhoz.

Az is a céljaitok között szerepel, hogy segítsetek rálátni minderre?

Határozottan, főleg hosszú távon. Egy kapcsolat fejlődéséhez (legyen szó bármilyen kapcsolatról) az kell, hogy változzon az ember önismerete. Muszáj jobban ismernünk a saját működésünket ahhoz, hogy jobban megértsük a kapcsolatainkat. Mi ehhez szeretnénk majd lehetőséget biztosítani a programokkal, a programok során feltett kérdéseinkkel, de úgy, hogy semmi nem lesz kötelező. Minden a szereplőkön múlik majd.

Jó sok bizalom kell ehhez, elsősorban felétek.

Kell hozzá bizalom, de nálunk ennél is fontosabb alapelv, hogy a kihívás választható legyen, és hogy ítélkezés nélkül elfogadjuk egymást.

Okozott nektek eddig bármi csalódást? Kell valamin változtatni a jövőben?

Úgy érzem, lassan eljön az ideje egy udvarias kommunikációs körnek. Szeretném tisztázni a résztvevőkkel, hogy mit tudunk nekik nyújtani, mik lehetnek a reális elvárásaik és mik nem. De erre minden kezdeményezésnek szüksége van az elején, nem szeretném ezt a részét a dolognak túldimenzionálni.

Mik a részvétel feltételei?

A programokra regisztrálni kell, és ha mégsem tud eljönni valaki, akkor fontos, hogy ezt jelezze. Egy minimális hozzájárulást kérünk a programokhoz, de ha valakinek ez gondot jelent, nem muszáj ezt sem kifizetnie. Anyukák nem jöhetnek kísérőnek, és nem hozhatják el ők a gyereket, akkor sem, ha az apa nem ér rá.

Ez utóbbit mindenki megérti?

Előfordult, hogy valakivel konfliktusunk volt ebből. Hosszú távon szeretnék megszervezni a Muddy Mums klubot is, ott fordított helyzet lesz: oda az apák nem jöhetnek majd.

Manapság sok szülőnek okoz komoly fejtörést, hogy mennyi teret engedjen otthon a gyereke „netezésének”, „telózásának”. Mi a véleményed a mai, mobiltelefon- és internetközpontú világról?

Én ezt a függőségek közé sorolom, de mutass nekem egy embert, akinek nincsenek függőségei! Vagy segítünk a gyerekeknek egy élhetőbb függőséget találni, vagy megkeressük velük együtt a saját függőségük gyökerét. Ami a kapcsolatokat illeti, hatalmas szakadék tátong köztünk és a gyerekek között, ráadásul nem tudjuk, mit hoz a jövő. Az biztos, hogy nem ismerjük a gyerekeink világát eléggé. Nagyon fontosnak érzem, hogy ez megváltozzon, hogy elegendő időt töltsünk az ő terükben, és ők is elegendő időt töltsenek a mi világunkban. Ha javulnak az emberi kapcsolataink, a függőségek mértéke is automatikusan csökkenni kezd. Mindehhez hatalmas segítség lehet, hogy ha pár napra kiszakadunk a megszokott rutinból és a megszokott környezetből, és kimegyünk például a természetbe a gyerekeinkkel.

Mi szerepel még a hosszú távú tervek között?

Eddig félnapos programokat szerveztünk, szombatonként. Ez a továbbiakban is megmarad, de azt szeretnénk, hogy a résztvevők ötalkalmas sorozatokra jöjjenek el, mert az mélyebb munkára ad lehetőséget.

Ajánlott cikkek: