függőség kamasz

A kortárs segítők olyan kamaszok, akik számos – droggal kapcsolatos – kérdésre tudnak válaszolni a barátaiknak. Sokat tehetnek szerhasználó társaikért: ezek a mini-drogprevenciós segítők ott vannak a házibulikban és a szünetekben, ráadásul néha könnyebben elfogadják őket, mint az osztályfőnököt. És hogy lesz egy kamaszból önkéntes, aki képes lehet osztálytársainak segíteni? A hídépítés a „.comTárs” nevű program esetében egy 32 órás tréninggel kezdődik.

 

Az ötlet egyszerű: a mentorok olyan középiskolásokat toboroznak, akiket érdekel, hogyan segíthetnek bajba jutott kortársaiknak. Az összegyűlt kamaszokat egy bevezető nap, és három tréningmodul során önismereti-, kommunikációs- és tárgyi ismeretekkel vértezik fel. Végül utánkövető alkalmakon dolgozzák fel az eredményeket.

Van, aki azért jön, mert „így legalább egy napot ellóghat az iskolából”. Van, aki titokban magát akarja rendbe tenni. Mások a segítő szerepét szeretnék átélni. A fiatalok három és fél hónapon keresztül nem kevés órát fognak együtt tölteni, a tréning végére sokszor nagyon közeli viszonyba kerülnek egymással. Ilyen közösségeket épít a Tiszta Jövőért Közhasznú Alapítvány.comTárs-programja, amelynek során fiatalok készülnek fel a kortárssegítő szerepre, hogy képessé váljanak a szerhasználattal veszélyeztetett-, vagy már érintett kortársaik elérésére, a velük való kapcsolat felvételére.

Sokat használt hasonlat, hogy a kortárs segítők „hidak” a prevenciós szakemberek, a szervezetek és a problémával küzdő fiatalok közt. Tőlük ugyanis néha könnyebben elfogadhatják a droggal kapcsolatos tudnivalókat azok, akik igazán bajban vannak. Hozzájuk lehet fordulni akár olyan kérdésekkel is, amelyeket egy kamasz nem merne feltenni az osztályfőnökének.

A program szervezőinek tapasztalata szerint, sok kamasz toleranciát alakított ki a hagyományos megelőzési eszközökre, ám egy szimplán informatív program üzenetei kis eséllyel jutna el hozzájuk. A kortárs segítő és az épp csak kíváncsi tinédzser viszont egyenrangú, a beszélgetésük természetes, nem kel lszakemberhez fordulni.

A kortárs segítő, aki az osztály minden klikkjével kijött

Dani egyike azoknak a fiataloknak, akik csatlakoztak a .comTárs-programhoz, minden hétfőjét a csoporttal töltötte. Az osztályfőnöke javasolta neki a programot; a pedagógus ugyanis azt vette észre, hogy az osztály összes klikkjével jól kijön.

A középiskolás srác véleménye szerint, a programnak két oldala van: egyrészt sok mindent megtudhat a függőséget okozó szerekről; másrészt egy őszinte, friss közösség tagja lehet. Úgy véli, az egésznek a sikere, a módszeren múlik: Ahelyett, hogy bejönne egy tanár, aki negyven percig beszél a jegyzetelő diákokhoz, inkább körben, kisebb csapatokban vagy egyénileg dolgoznak; összedobják, amit kollektíven tudnak. Az egymástól tanulás központi szerepet kap az egész tréning során: Dani elmesélte, hogy már első alkalommal közel érezte magát a csoporttársaihoz. „Bár még életemben nem láttam őket, mégis őszintén el tudtam mondani, amit gondoltam” – mondta.

A Tiszta Jövőért elnöke elmondása szerint, sokszor a tapasztalt trénereket is meglepi, mekkora ereje van a közösségnek, amivé ezek a segíteni akaró fiatalok formálódnak: a legcsöndesebb, introvertált kamasz is elkezd megnyílni az első nap végére.

A kortárs segítőnek széles kelléktárra van szüksége

A tréning első napja „jégtörő”, csapatépítő, bizalomkialakító gyakorlatokból áll. Gondi János elmondta: az általában 15-18 fős csapatoknál ügyelnek arra, hogy a résztvevők változatos háttérből érkezzenek: vannak szakiskolások és gimnazisták is. Az első pár órában egy-egy témát párokban is körüljárnak a résztvevők, így lassan kiépül közöttük a kölcsönös bizalom.

A csoportmunka megalapozása után, a hátralévő három modult a kábítószerekkel-, használatukkal, illetve a használat következményeivel kapcsolatos ismereteknek-, az önismeret fejlesztésének- és a készségfejlesztésnek szentelik.

Az önismeret- és készségfejlesztés a segítségnyújtásban legalább olyan fontos tényező, mint a tárgyi tudás. Minél erősebbek saját öntudatukban, annál inkább átlátják, hogyan kommunikálják társaik felé a féltő figyelmüket, és hogyan hagyják őket a saját tempójukban megnyílni. Szerepjátékokkal – a pszichodráma eszköztárából merítve – a csoport tagjai egymásra támaszkodva értik meg jobban a szerepüket a családban, az osztályban, a társas helyzetekben.

Súlyos és összetett feladat ez még egy kiforrott, megszilárdult személyiségnek is, nemhogy egy önmagát kereső tinédzser számára – az ő kezében viszont a kortársság, az egyenrangúság jelent olyan eszközt, ami senki másnak nem kölcsönözhető. A folyamatban kritikus szerepet töltenek be a felnőtt csoportmoderátorok.

A tréninget követően utánkövető alkalmakra térhetnek vissza a résztvevők, hogy közösen dolgozzák fel azokat az eseteket, amelyekkel mindennapjaik során találkoztak.

Ajánlott cikkek:

Címlapfotó: istock / Martin Dimitrov