pedagógusoknak szülőknek szeretet tanítónő élménypedagógia

Pálosi Magdi nyugdíjas tanítónő. A gyerekek generációinak - akik nála tanultak meg az íráson és olvasáson kívül egészen más fontos dolgokat is – Magdi néni vagy Anyó.  A tanítványa voltam én is. Életem egyik legnagyobb szerencséje, hogy egy olyan ember közelében lehettem évekig, aki arra született, hogy szeressen. Hogy a gyerekeket úgy tanítsa, hogy szereti őket. Kárpáti Judit írása.

 

Magdi nénivel beszélgetni szuper. Hiába idősebb nálam évtizedekkel és lehetne közöttünk generációs szakadék, még sincs. Ugyanazt érti a dolgokon, amit én, nyitott a gondolataimra, remek a humora és képben van a világ dolgaival. Számomra élő bizonyítéka, hogy a kor nem törvényszerűen tesz megkeseredetté, rugalmatlanná és a fiatalabbakkal szemben kisebb vagy nagyobb mértékben ellenségessé. Mindenre emlékszik azokból az időkből, amikor még én is egy voltam azok közül a gyerekek közül, akik alig várták, hogy panyókára vetett kardigánjában, mosolyogva megjelenjen a teremben és fél kézzel a tanári asztalra támaszkodva elkezdjen hozzánk beszélni.

Gyerekek akkor és ma

Azok a gyerekek, azaz mi az alapvető dolgokban nem különböztünk a mai gyerekektől. Abban biztos nem, hogy egyből észrevettük, ki az, aki igazán szeret minket. Aki észreveszi azt is, ha baj van, figyel és segít.„Hátrányos helyzetű tanulók , pontosabban problémákkal teli családokból érkező gyerekek az én időmben is voltak. Az alkoholizmus például nagy gond volt akkor is, és míg a gyermekvédelmi láncolat működésbe léphetett, nekem kellett rájönnöm, mi a probléma. Fél év is eltelt, mire pontosan láttuk, mi lehet a baj, de ebben segített az is, hogy mi tanítók is beszélgettünk egymással, esetmegbeszélések voltak, mindenki - persze volta akkor is kivételek - törődött a rábízott gyerekkel. Ez volt a sarkalatos pont.” – mondja Magdi néni, majd hozzáteszi, hogy sajnos a mai pedagógusokat annyira leterhelik, hogy pont ezekre a dolgokra nem marad idejük.

Törődni vele, hogy ne legyen feltűnő

Hogy konkrétan mit tehet egy mai tanító is, az időhiány és a sok egyéb körülmény dacára? Amiket Magdi néni megtett, talán megteheti ma is bárki, aki gyerekekkel foglalkozik. „Én azt a gyereket, akivel probléma volt, megpróbáltam szeretni. Ha láttam, hogy szomorú az ölembe ültetni, kimenni vele a folyósóra kettesben két-három percre. Megkérdeztem tőle, hogy érzed magad, mi történt. És a gyerek érezhette, hogy nem rosszindulatból kérdezem, hanem azért, mert megpróbálok segíteni. Máskor vittem neki egy szelet csokit; „Te figyelj, itt egy csoki, együk meg ketten, megkínállak, elfogadod? „- mondja el a cseppet sem bonyolult megoldásait a nyugdíjas tanítónő. Azt is hozzáteszi, hogy a pedagógiában mindennek a kulcsa a szeretet és rögtön utána a törődés, az odafigyelés. Ahogyan ő mondja; „Ezek nélkül nem lehet megmozdulni sem.” A lényeg mindig az, hogy a gyereket egyenlő partnerként kezelni és éreztetni vele a segítő szándékot. Nagyon törődni vele, de úgy, hogy ez ne legyen feltűnő, hogy a többieknek eszébe se jusson, hogy miért foglalkoznak vele többet. Persze ugyanígy minden gyerekkel törődni, nemcsak a problémásnak mondottakkal. Mindenkinek vannak lelki bajai és megrázkódtatásai, oda kell figyelni és mindig észrevenni.

Egy különleges hely

„Amikor nyugdíjba mentem megtudta ezt egy másik iskola igazgatója, felhívott és hozzájuk invitált. „Kitaláltam neked és a gyerekeknek valamit.” – mondta. Ez a „valami” pedig egy különleges hely lett. Mi úgy neveztük Fejlesztő Központ és tényleg, valódi fejlesztés is folyt itt. Ezt a helyet úgy rendezhettem be, ahogyan akartam. Az akkori bizományiban vettük a bútorokat; hatalmas szőnyegek, kanapé, kiságy, étkezőasztal székekkel. Amikor azok a gyerekek, akik nehéz helyzetben voltak reggelente kialvatlanul, piszkosan, esetleg egy kiadós verés után megérkeztek az iskolába, rögtön hozzám jöttek. Egyszer kellett mondanom, hogy ez egy különleges hely, kérlek, kopogj, mielőtt bejössz- és mindenki kopogott. Akit kellett megmosdattam, reggelit adtam, az első órát velem töltötte. Leültünk a szőnyegre - azt nagyon szerették- elővettem egy mesekönyvet, kicsit meséltem. Majd megkérdeztem tőle, hogy aludtál, mi újság? Az abszolút személyes kontaktus volt a lényeg, úgy is mondhatnám, hogy az embertől emberig ívelő szeretet, bár tudom, hogy ezeket a kifejezéseket ma nem szeretik, nem divatosak!” - mondja Magdi néni.

Hivatás, amire születni kell

Az idős pedagógus szerint ez a szakma nem való mindenkinek, ezen is múlik, ki tud a gyerekekhez közel kerülni. „Borzasztó nagyképű leszek, erre születni kell. Születni kell jó orvosnak, jó pedagógusnak, jó eladónak, remek újságírónak, hogy ne csak szemed, hanem szíved is legyen. Ha a gyerek tőled rengeteg szeretetet, törődést, odafigyelést kap és nem erkölcstani prédikációt hall, ha látja a te személyes példádat, akkor nyert ügyed van. Márai a Füves könyvben írja, hogy a szeretet szuverén, lehet, hogy van, de lehet, hogy nincs. Én attól voltam sikeres, hogy volt, ezt ma már biztosan tudom.