„Kávé, tea, jó szó van...gyere be!” - hirdetik egy győri aluljáróban, amit egyébként korábban csak átjárónak használtak a lakótelepiek. Két éve alakítottak itt ki egy becsületkasszás közösségi kávézót, s a nyitás óta több ezer ember megfordult a kis térben: van, aki csak egy kávéra, egy koncertre, de sokan tényleg a jó szóért mennek. Néhány szülőnek pedig egyenesen a kiutat jelenti a Közösségi Kávézó a kilátástalanságból, itt működik ugyanis egy önsegítő csoport is szenvedélybetegek hozzátartozói számára.

társasjáték szociálpedagógus Csernus Imre alternatívák gyerekeknek közösségi kávézó Győr Család- és Gyermekjóléti Központ Makai Zsófia Rákosi-Tóth Rita hozzátartozói klub Magadért Alapítvány Zoljánszky Alexandra

 

A nagyvárosi elszigetelődés helyett alakuljanak közösségek, illetve maradjanak fenn a már meglévők – ezzel az elgondolással vette át egy éve a Család- és Gyermekjóléti Központ egy győri lakótelepen a Közösségi Kávézó működtetését. Egy alapítvány projektjeként indult a kis klubhelyiség, s már az első évben látszott, van igény a napi rohanásban alternatívát mutató helyre. Egy olyan helyre, ahol közösségre, programokra találhat fiatal és idős egyaránt, ahol nem csak a különböző generációk, de a más anyagi státusszal rendelkezők is megférnek egy asztalnál.

„Érdekes látni a pult mögül, ahogy az adótanácsadót monopolyzni tanítja a kisfiú, akinek egyébként az ellenőrzőjének hátulja tele van beírásokkal” - szemlélteti egy példával Makai Zsófia szociálpedagógus, a hely vezetője, milyen kapcsolatok is kialakulhatnak egy ilyen térben. Ez is a cél, hogy összehozzák azokat, akik adhatnak egymásnak; a már említett jó szót, élményt, tapasztalatot, aminek közvetetten óriási a prevenciós jelentősége is. Jó néhány visszatérő vendégük van, akik elmesélhetik, milyen napjuk volt és az új betérőket is szóra bírják az ott dolgozó szakemberek.

A kávézó becsületkasszás, árak nincsenek, mindenki annyit dob a kihelyezett ládikóba az elfogyasztott limonádéért, süteményért, amennyit gondol, esetleg hoz egy kiló cukrot, teát. És működik, persze egyszerűsíti a helyzetet az önkormányzati háttér, hogy a rezsiköltségek finanszírozása nem jelent gondot a kávézó üzemeltetőinek.

Éppen felújítás zajlik, az elmúlt két évben megtalált funkcióhoz igazítják a teret. Rákosi-Tóth Rita, a Család- és Gyermekjóléti Központ igazgatója meséli, működik itt többek között szenvedélybetegek hozzátartozóinak szervezett önsegítő csoport, gerinctorna hölgyeknek, baba-mama klub, zenés ülőtorna időseknek, gyermekeknek pedig kézműves foglalkozás. Rendszeresen összejön egy-egy közösség sütni-főzni is, társasjátékozni, ünnepelni. Nyáron pedig, az elkallódás szempontjából legveszélyesebb időszakban napi 3-4 órás elfoglaltságra várták a gyerekeket, fiatalokat.

„A csoport visszaadta az életünket” - mondják egybehangzóan az önsegítő hozzátartozói klubba járók és állítják: a közös munka rávilágított, elsősorban magukkal kell foglalkozniuk, hogy aztán függő hozzátartozójukra is pozitív hatással lehessenek. Megfordultak már mindannyian pszichológusnál, néhányan pszichiáternél is, de itt olyat kapnak, amit sehol máshol: megértik őket és tapasztalatokkal segítik, hiszen mindannyian ugyanabban a cipőben járnak. A győri csoportot alapító anyuka meséli, hogy ő, aki mindig mindent meg tudott oldani, és rengeteget küzdött a gyereke függősége ellen is, egyszer csak tehetetlenül állt, azt látva, hogy a fia egyre inkább épül le és ebbe a helyzetbe a családja is belerokkan. „Azt éreztem, bármire hajlandó lennék, csak történjen már valami” - emlékszik vissza arra a pontra, amikor felhívta Csernus Imrét, segítsen. Az országszerte ismert pszichiáter ajánlotta a budapesti Magadért Alapítvány hozzátartozói csoportját. A győri már több mint egy éve működik ennek mintájára, jelenleg kilenc taggal. Minden héten összegyűlnek a kis térben, hogy dolgozzanak magukon egy szakember vezetésével. A kezdet óta egy-egy alkalmat hagytak csak ki, de azt mondják, elvonási tüneteik jelentkeztek, annyira hiányzott a megértő beszélgetés.

„Ő az én mentorom” – fordul az egyik apuka a másikhoz, aki már régebb óta jár ide, és saját tanácsaival is tud segíteni a többieknek, majd sorolja, mi mindent tanult tőle: következetességet, megfelelő kommunikációt, elfogadást... „Már az első alkalom nagy megkönnyebbülés volt, hogy olyan emberekkel beszélgethetek, aki megértenek. Azt tapasztaltam, hogy hasznos tanácsot kívülállók nem tudnak adni, sokszor inkább csak sajnálatot éreztem a barátaim részéről. Itt szembesítettek a hibáimmal is, amiket el kellett fogadnom és kijavítanom” - mutat rá a már előbb említett édesanya, mennyi mindent kapott a csoporttól, ő, aki világéletében mindig mindent megoldott egyedül, de aztán rájött: társakkal együtt sokkal könnyebb.

Zoljánszky Alexandra írása

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaddal kapcsolatosan? Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz