gyermekszületés kapcsolat szülőknek kütyü

Olvasói levél sorozatunkban bárki kérdezhet szakértőinktől és igyekszünk ezekre pár napon belül reagálni és a szélesebb érdeklődésre számot tartó kérdéseket akár ezen az oldalon is megvitatni.

Kedves Címzett!

Olyan problémával fordulok Önökhöz, hogy a párom, aki lassan 36 éves, majdnem az összes "én" idejét egy internetes játék játszásával tölti. Emellett van egy gyönyörű, nagyon okos és ügyes majdnem 6 éves kislányunk, aki mindezt látja, és tapasztalja ennek a hátulütőit.

Az lenne a kérdésem, hogy ez Önök szerint hogyan fogja befolyásolni lányunk személyiségét, viselkedését minden egyéb dolgát?

 


Azt hozzáteszem a dolgokhoz, hogy miután lányunk megszületett, én ugye otthon voltam vele majdnem 3 évet. A lányom és a köztem lévő kapcsolat sokkal mélyebb volt, és most is az, mint az apjával, mivel ő nem foglalkozott annyit vele, mint én. Mivel párom eléggé rám hagyott minden teendőt az otthonlétem alatt, így eléggé igazságtalannak tartottam ezt a dolgát, és meg is haragudtam rá. Ez a a mai napig tart. Nem tudok már úgy viszonyulni hozzá, mint amikor csak ketten voltunk, mert ő valahogy nem alkalmazkodott a mostani élethelyzethez teljes mértékben.

Mivel lányom gondolom azt vette észre, hogy anya mérges apára, így ő sem igazán barátkozott vele. Kb fél évvel ezelőttig nem akart apával lenni, semmit nem csinált vele, kellett neki 2 nap, hogy ne sírjon, ha apával van. Ha apa ment érte az oviba, akkor ordított. Tudom, hogy ez iszonyú érzés lehetett a párom számára. De egy ideje már jó viszonyban vannak, régebben fociztak együtt, párszor elmentek ovi után játszótérrel. De párom azt nem szereti, így nem is viszi már.

Gondolom, mivel ugye elég elutasítóak voltunk(én és a lányunk) a párommal, így aztán elkezdett játszani egy netes játékkal. Azt hozzáteszem, hogy előtte is vagy a telefonján játszott, vagy csak nyomkodta, vagy azelőtt pl amikor kislányom még csak 1 év körüli volt, akkor is sokszor (de nem mindig)egy számítógépes játékkal játszott, miután hazajött a munkából.

És hát mostanában azt csinálja, hogy hazaér a munkából, és leül játszani, ha otthona van a lányunk, ha nincs. És reggel, munka előtt is játszik sokszor. Olyankor ugye nem lehet vele kommunikálni, ha lányom megy, őt is lerázza pár mondat után. Ez engem eléggé bosszant, és aggódom is, hogy ez lányomra milyen hatással lesz.

Annyit hozzáfűznék, hogy ha van valami, amit csinálni kell, azt megcsinálja párom, illetve nem teljesen függő még szerintem, mert ha olyan helyre megyünk, ahova neki is van kedve menni, akkor jön. De a többi idejét csak a játékkal tölti. Velem nem nagyon foglalkozik úgy, mint egy nővel. Lányunkkal nem nagyon játszik, mondjuk csak birkózni szoktak. Mennyire kéne aggódnom? Az én szemem előtt a saját családom képe lebeg, ahol ha együtt voltunk, figyeltünk egymásra, beszélgettünk, társasoztunk. De ez most nálunk nem így van. Mintha kivonulna a családból a párom, úgy érzem sokszor.Ez mostanában a normális családkép? Mert szerintem nem, és én nem is erre vágytam/vágyom!

Előre is köszönöm a segítségüket!

Kedves Levélíró,

Nagyon jól megfogalmazta, hogy jelenleg nem olyan a helyzet a családban, amire vágyott, vágyik, és azt is, hogy a férje számára sem az. Úgy tűnik Ön is látja, hogy az, hogy a párja sokat játszik a gépen egy következménye is lehet annak, hogy nem találja a helyét sem Ön, sem a kislánya mellett.
Beszéljenek erről közösen úgy, hogy azt mondja el neki, hogy mit szeretne. Konkrétumokkal segítse meg őt azzal, hogy pl. miből érezné, hogy neki fontos Ön, vagy a gyermekük. (Ő szervezzen közös programot? Menjen többször a gyerekért? Reggel ne gépezzen?) Ahogy írta, vannak olyan események, amin párja is szívesen részt vesz, és ha valamit csinálni kell, azt megteszi.
Az is látszik a levélből, hogy tudja, érzi, hogy a neheztelésre, elégedetlenségre nehéz jól reagálni, és hogy saját párjához kapcsolódó érzései mennyire meghatározzák kislánya viszonyulását apjához. Ezért is fontos, hogy szervezzenek csak ketten is programokat, elevenítsék fel, hogy a gyerek születése előtt, mikor még csak egy pár voltak mitől működtek jól a dolgok. Biztosan lehet nem csak az emlékekből meríteni, hanem olyan régi, új tevékenységeket találni, ahol mindannyian jól érzik magukat.
Nem könnyű új egyensúlyt kialakítani a gyerek születése után, olyat, amellyel mindenki elégedett, de ha mindkettőjük számára fontos a kapcsolat és a család, és törekednek arra, hogy ezt érzékeltessék is egymással, akkor meg lehet találni a közös örömöket.

Sok sikert hozzá!
Janda Zsuzsa
pszichopedagógus, gyerekdráma vezető

Ajánlott olvasnivalók:

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaddal kapcsolatosan? Keress minket bizalommal!

Amennyiben a válasz alapján további kérdése merült fel, úgy érzi, azonosításra került egy probléma, amin érdemes dolgozni, vagy minden igyekezet ellenére sem javul a helyzet, forduljon szakemberhez, vegyen igénybe konzultációt. A szakértői válasz (levél/videó) nem minősül terápiának, sem valódi diagnózis nem állítható fel és orvosi tanácsadásnak sem tekinthető.

Fotó: istock/AntonioGuillem