szülőknek alkohol Száraz November mértékletesség

Tudunk-e egy hónapot alkoholmentesen eltölteni? Milyen mértékkel élni? Megpróbálni megzabolázni a vágyaidat. Mihalicz Csilla beszélgetett Dávid Ferenc szociológussal a vágyak, szenvedélyek természetéről, a „Száraz November” kezdeményezésről, ahol te magad is kipróbálhatsz elindulni az élethosszig élvezhető gyönyör útján.

 

Lássuk, honnan indulunk az élethosszig tartó örömök útján: talán ott kezdődik, hogy van egy életkor, amelyben az alkohol fogyasztása elvárás - gyakorlatilag mindenki iszik...

Ez nem igaz. Az egyik legkézenfekvőbb neutralizációs technika a „mindenki iszik”. Aki kimondta, máris semlegesítette az alkohol belépési küszöbét. Nem, nem iszik mindenki!

Mindenesetre kamasz korban van egy olyan elvárás, hogy aki menő, az iszik, aki nem, az kiteszi magát annak, hogy strébernek, különcnek tartják, nem?

Máshonnan ragadnám meg: a felnőtté válás valóban elvárás. A felnőttek isznak, ezért, ha kamaszként iszom, azzal már eleve felnőtt szerepben tetszeleghetek.

A bulizás is elvárás, és hogy érezzük jól magunkat. Ez ugye nem feltétlenül megy, és az alkohol a leghatékonyabb legális „feloldó” szer…

Ezek téveszmék. Nem igaz, hogy „csak úgy megy”. A muszlim országok jelentős részében az emberek képesek alkohol nélkül is szórakozni. Az alkohollal kapcsolatos terápiák, konzultációk első lépése, hogy leszámoljunk ezekkel a téveszmékkel.

De hogyan lehet akkor ezeket a társadalmi beidegződéseket jobb irányba mozdítani?

Önmagunk jobb megismerésével, a sóvárgás megélésével, a sóvárgásban megélt tanulságok elmélyítésével. Továbbá azzal, hogy nem elvenni akarunk az emberektől, hanem abban segíteni őket, hogy felismerjék: a mértékletességre törekvés jutalma az élethossziglan élvezhető gyönyör. Ha ebben még valamelyest támogatjuk is őket - tehát például nem tartunk „boldog óra” akciókat a fiatalok számára szervezett eseményeken, az egyetemi gólyapartikon pedig nem egy alkoholgyártó cég a főtámogató -, akkor máris sokat léptünk előre. Ezek közül még semmi nem valósult meg, ami azt jelenti, hogy nekünk magunknak kell olyan kollektív öngyógyító, öngondozó folyamatot elindítanunk, amelyben az önismeret talajára támaszkodva próbálunk valamit kezdeni az alkohollal.

szülőknek alkohol Száraz November mértékletesség

"A mértékletességre törekvés jutalma az élethossziglan élvezhető gyönyör", Fotó: Bellai László

A „Száraz November”, vagyis az elhatározás, hogy 30 napig nem fogok inni, erről szól. Nem alkoholistáknak való erőpróba, hanem azoknak a kockázati ivóknak találtuk ki, akiknél fennáll az alkoholhasználati zavar veszélye. A Száraz November elsősorban azért jó, hogy tudjam magam monitorozni: lássam, hogy megy-e nélküle, föl tudok-e kelni, el tudok-e indulni a reggeli feles nélkül, van-e más megerősítés az életemben, tudok-e jelen lenni alkohol nélkül az életemben?

És ha ez valakinek majd nem sikerül, az tudatosodni fog benne? Nem fogom azzal elhessegetni, hogy ez marhaság, akkor csinálom végig, amikor akarom, de most éppen nem akarom?

A problémás fogyasztó elsődleges ismerve a tagadás. Ha valakiről azt látom, hogy alkoholproblémája van, ezt vissza is jelzem, ő pedig tagad, akkor: bingó. A tagadásban segíti a magyar társadalom, amely többnyire azt mondja: jó ember, csak iszik, de nincs vele baj. Sok családban vesznek az alkoholproblémákkal viaskodó apunak születésnapjára bort, hiszen hát azt szereti.

Az alkohol ilyen típusú jelenléte a magyar társadalomban döbbenetes mértékű. A Száraz November ezekre a rejtett/eltagadott problémákra világít rá. Ahhoz, hogy tisztán lássuk az alkoholhoz fűződő viszonyunkat, időközönként fel kell függeszteni a fogyasztását, meg kell nézni, hányadán állunk vele. Mennyire hiányzik, hol van szerepe a töménynek, a sörnek, a bornak. Megkérdőjelezni, hogy valóban gasztro-alapú az én ivásom? Vagy csak hiszem?

A Gasztro alapú ivásba belefér, hogy minden vacsora után iszom egy sört vagy egy pohár bort?

Belefér, de azért ez kockázati ivás, és negatívba fordulhat. Napi 2 deci borral végig lehet csinálni az életet, megmarad az öröm, de azért kell tartani évente egyszer egy száraz hónapot, hogy tudjam, hol tartok. A napi két deci bor elhagyása a legjobb flash, mert általában az első két-három napban kiderül, hogy nocsak, itt mintha lenne egy vákuum. De Száraz November idején azt ki lehet tölteni eseménnyel: bemenni valamilyen programra, megnézni, van-e más is így, és látni nagy nyugalommal, hogy tele van hasonszőrűekkel a város.

Akik alig várják, hogy vége legyen a novembernek?

Nem. Csak az első két hét necces. Akkor van a legtöbb program, mi például akkor szoktunk társasjátékozni: döbbenetes ország-város meneteket nyomunk. Ezeknek a közösségi élményeknek az igazi értékét az adja, hogy milyen jó úgy együtt lenni, hogy nem ittunk. A sóvárgás démonai persze azonnal felbukkannak, de lehet azt mondani nekik: jó, gyertek, lássuk, milyen erősek vagytok. Akkor teljes az élmény, amikor meg tudok győződni arról, milyen az, amikor a sóvárgás megkóstol. Attól erősödöm, abban edződöm.

Olyan a sóvárgás, mint a szexus – minden emberben más az erőssége?

Talán inkább az erőforráshoz való viszony mértéke szerint változik. Minél inkább rabja vagyok valaminek, annál gyilkosabb a sóvárgás, annál inkább mindent elsöprő, mert fölhizlaltam az örömeim táplálásával. Aki nem szab gátat az örömeinek, annál előbb-utóbb követelő erő lesz a sóvárgás. Aki pedig elveszítette a kontrollt, az utána el tudja altatni a kis manót, de az bizony ott vár a sarokban, és az első negatív élménynél kidugja a fejét és azt mondja: „Figyelj már, ne aggódj, itt vagyok! Bedobsz egy felest és minden rendben lesz!” Nagyon érdekes elnézni a szenvedélyes futókat, hogy ki mi elől fut. Egyfelől nagyon jó, mert elaltatja a sóvárgást, de ha ugyanúgy nem tudok jelen lenni a párkapcsolatomban, mint ha innék, akkor a futás ugyan élhetőbb, kevesebb ártalommal járó szenvedély, de azért mégis csak valami űrt próbál kitölteni.

Én például megfigyeltem, hogy ha teljes absztinenciát fogadok, akkor két órán belül a plázában találom magam. Kell valami öröm – ilyenek vagyunk. Oda kell figyelni, hogy mit engedek be. Az alkohol helyébe legkönnyebben a szex lép, azután a különböző egyéb drogok. Ezért is jó, ha az emberek együtt csinálják végig a Száraz Novembert, mert a közösség tudja leghatékonyabban pótolni az űrt. Ha el tudom mondani valakinek, hogy nekem mennyire rossz nem inni, akkor máris kicsit könnyebb, látva, hogy ezzel más is így van. Pláne, ha mindez olyan közegben történik, ahol nincsen ital – ezért az idei Száraz Novembernek egy józan kávézó, az Adna lesz a hivatalos partnere, ahol senki nincs kitéve kísértésnek.

Ez sokat jelent, amikor elkezdesz nem inni, és az első héten az alkoholt már a szemed sarkából kiszúrod. Minden érzékszerved keresi, kutatja a forrást, de ez aztán enyhül, és november közepére beáll az a helyzet, amit síkságnak nevezünk: a kiürülés érzése. Onnan jön aztán az emelkedés, amikor büszke vagy magadra, hogy már eltelt három hét, és nem akarsz inni. Annyira jó érzés, hogy legyőzted magad és már nem félsz a sóvárgástól, hogy tovább is meg akarod tartani. Három-négy Száraz November után már nagyon jól mennek a dolgok, lehet tanulni az előző évekből. Nekem például már tudom, hogy az evés előtti pálinka a gyenge pontom.

Az is kockázati fogyasztásnak számít?

A legkomolyabban, hiszen rácsatlakozik az evésre. Két dologgal lehet kiváltani: kis erős paprikába harapni előtte - tudom, szegényes váltás, de működik. Illetve nekem az Actimel is bejön - olyan feles-szerű, ha egy mozdulattal dobod be. Az első pár napban szükség van ezekre az egy mozdulatokra. Beválik az alkoholmentes sör is, ha áttöltöd söröskorsóba. Esküszöm én 10 perc után azt képzelem, hogy becsiccsentettem tőle. De arra is jó, hogy elkerülheted a „na mi van, mért nem iszol?” jellegű kérdéseket. De ezeket nagyjából elkerülhetővé teszi a kitűző is (szerk.: Száraz November kitűző, ami jelzi, hogy részt veszel a programban).

Csak az elszántságon múlik a siker, vagy van, akinek nehezebb az átlagnál?

Sokat számít, hogy ki mit hoz otthonról, és milyen kulturális környezetben nevelkedett, de aki a mértékletesség erényét belsővé tette, annak teljesen mindegy, hogy éppen milyen közegben van. Nem azért nem iszik, mert büntetést kap érte, hanem, mert azt szeretné, hogy az öröme gondozott öröm legyen, a gyönyört fokozni szeretné és nem elveszíteni. A mértékletesség erénye sosem volt a népek sajátja, nem is lesz, de ha van egy szűk elit, amely így él, és ezt láthatóvá teszi, az jó mintát mutat fel.

Ez azt jelenti, hogy egy tilalomfával élek együtt?

Nem, ez azt jelenti, hogy folyamatosan törekszem. A mértékletesség a legnehezebb erények egyike. Az erény mindig két szélsőség között való egyensúlyozás: a bátorság a vakmerőség és a gyávaság között van, a nagylelkűség a sóherség meg a tékozlás között. A mértékletesség a határtalan élvezet és a teljes szárazság közötti egyensúlyozgatás, középre tartás. Ehhez fogyasztanom kell, különben nem tudok törekedni, és nem érzem a határaimat. Én például szeretem az alkoholt, de egy kezemen meg tudom számolni a berúgásaimat. Nem azért nem iszom többet, mert nem szeretnék, hanem mert meg akarom tartani az örömömet. Cigiztem tizenvalahány évig, és legalább annyi ideje abbahagytam. Nem azért, mert nem szerettem volna többet cigizni, hanem mert elvitte a cica a dohányt. A cigarettafüstöt ma már mérhetetlenül utálom. Ha az utcán valaki dohányzik előttem, és az arcomba jön a füst, nem értem, hogy teheti. Olyannak érzem, mintha valami parányi rákkeltő dolgot tennék a szomszédom ablakába, és azt mondanám neki, hogy „de hiszen csak egészen kicsit rákkeltő!” A mértékletességnek főleg az ókorban volt nagy kultusza, mint a vágyak megregulázására, a gyönyörök fokozására alkalmas erénynek, amely megőrzi a fogyasztás örömét.

szülőknek alkohol Száraz November mértékletesség

"A sóvárgás démonai persze azonnal felbukkannak, de lehet azt mondani nekik: jó, gyertek, lássuk, milyen erősek vagytok", Fotó: Bellai László 

Végül is dupla öröm, hogy fogyasztottál, és még meg is dicsérheted magad, hogy megálltál egy határon.

Arisztotelész kiemeli, hogy ettől jó híre lesz a családnak: azt fogják mondani, hogy ezek az emberek éltek, de semminek nem voltak a rabjai. Nem úgy, mint Tibériusz, aki a hedonizmust hirdette és bele is halt. Később Michel Foucault hozza vissza az etikai diskurzusba a mértékletesség erényét, méghozzá nem elsősorban, mint célt, hanem mint a gyönyör fokozásnak az eszközét. A saját tapasztalatom az, hogy aki képes akár csak egyszer is esélyt adni a mértékletesség gyakorlásának, az soha többé nem fogja ugyanúgy folytatni, mint annak előtte. Felismeri az erőforrásokat, tudja, hogy mivel csúszhat el. A mértékletesség állandó navigálás. Nem úgy van, hogy egyszer rátaláltam, és onnantól már megy.

Mire gondoljak, ha kudarcot vallottam a Száraz Novemberrel?

Hát, akkor azzal meló van. Ha nem ment az egy hónap, akkor az első teendő ezt kimondani, és nem kerülgetni, hogy hát persze mert az X-nek szülinapja volt. Ha másodszor sem ment, akkor pedig már azt kell kimondani: nekem segítségre van szükségem. Nem kell démonizálni a dolgot, nem kell kétségbeesni, ez nem jelenti azt, hogy alkoholbeteg vagyok, csak azt, hogy ezzel dolgozni kell. Minél hamarabb annál jobb. Jövőre megint meg kell próbálni, és megfigyelni, hol van az elcsúszásveszélyes pont. Egyszer nekifutottam egyedül februárban, és a közepén úgy elvéreztem mint a huzat. És olyan nagy örömöt szerzett az elvérzés, hogy el sem tudom mondani. Rájöttem, hogy ez nem működik úgy, hogy játszásiból belekezdek egy száraz hónapba. Több alázattal kell fordulnom a saját örömeim felé. Most viszont már nagy gáz lenne, ha elbuknék. Rengeteg tanulsággal szolgál egy száraz hónap. Apám is kipróbálta, szemrebbenés nélkül végig is csinálta, és levontuk a tanulságot, hogy amikor van mit csinálnia, akkor nincs probléma, tehát mindig kell valamit csinálnia. Száraz Novemberben mindketten irtózatosan túltoljuk a munkát. Én ilyenkor mindent befejezek, minden csavart meghúzok, minden levélre válaszolok...

Hogy addig se kelljen a piára gondolni?

Nem, az a sóvárgás elaltatása volna. Egyszerűen olyan a mentalitásom, hogy valamit csinálnom kell, mert nem különben nem érzem, hogy élek. A család unitárius református gyökerei ezt magyarázzák, ennek köszönhetően nálunk a férfiak 95 fölött halnak meg, tűzifát hasogatva. De ezzel is van meló. Kérdéses, hogy milyen örömöket találok az életben, tudok-e magammal együtt lenni... - jó mentál-fitnesz ilyeneken agyalni.

Azzal mi a baj, hogy valaki mindig tevékenykedik?

Mi legyen azzal az emberrel, akivel együtt élek, és aki meg nyugalmat szeretne, és nem azt hallgatni, hogy reggel hatkor már csiszatolok valamit? Tudnom kell magammal együtt lenni úgy, hogy leülök, és csak úgy jó lenni. Az ilyen üres percekbe szereti befészkelni magát az alkohol.

De azért úgy is le lehet élni egy életet, hogy az ember nem tudatosul rá a létezésre és az önmagával való együtt létre, nem?

Persze, csak úgy teljesebb, ha megismerjük önmagunkat, a törekvéseinket, és hogy mennyire jó együtt alkotni valakivel, megélni a kapcsolatban megélhető örömöket. A nagy szembenézések végén általában a meleg vizet szoktuk föltalálni: azt, hogy mi lenne, ha csak úgy egyszerűen szeretnénk egymást?! A mi baráti társaságunkat a Száraz November döbbenetes módon katalizálta: az, hogy rendes középosztálybeli emberek együtt csinálnak valamit alkohol nélkül... Ilyen nincs is! A csapatunk nem ettől lett, egyébként is megvan, de ilyenkor a nap végén megöleljük egymást, hogy milyen jófejek vagyunk így együtt. 

De az nem gond, hogy az a tematika van a középpontban, hogy ittunk vagy nem ittunk?

Ez nem gond, hanem probléma, és mint ilyen, menedzselhető. Foglalkoznom kell vele, dolgozom kell rajta, és aztán kipipálhatom. Nekem például a legjobb élményem a Száraz November idején az, mikor éjszaka bulizás után beülök a meleg autóba és hazavezetek. Ilyen nem volt tinédzser korom óta. Nem kell taxit hívni, bringázáshoz beöltözni!

Elég szomorú, hogy arról szól az élet, hogy mindig az árnyékos oldal felé törekszünk, jó esetben visszajövünk, aztán újra és újra megpróbáljuk, hátha lehet ott lenni életvitelszerűen, nem?

Persze, de ez nem szomorú. Anélkül, hogy érezném a határaimat, nem fogom tudni birtokolni az örömeimet. Ahhoz, hogy meg tudjam regulázni a vágyaimat, meg kell élni az örömeimet és meg kell próbálni a határaimat: a sóvárgást is. Könnyű úgy okoskodni, hogy valaki egyáltalán nem iszik. A legfontosabb élmény: megismerni a sóvárgást, rengeteg tanulság van belőle. Néha jó sóvárogni, erre a zuhany alatt jöttem rá, mikor arra gondoltam, mennyire jó lenne legurítani egy korsó sört. Akkor még kicsit hergeltem magam, éreztem a számban az ízét, ahogyan lecsúszik. Na, mondtam akkor a sóvárgásnak, ilyen vagy?! Így nézel ki?! Mint amikor a cigiről szoktam le, és azt mondtam: na jól van, most látlak! Akkor most lefekszem aludni, és többet nem gyújtok rá! Bármi jön be a kapun, állni fogom.

És így történt?

Így. Jöttek a szörnyek, én pedig mondtam nekik: gyertek csak, köcsögök! És mérhetetlenül vágytam rá, hogy valakinek elmondhassam, hogy engem mekkora veszteség ért, hogy nem cigizhetek. Néztem a hajléktalanokat az aluljárban, hogy pocsék nekik, de legalább cigizhetnek. A mélyponton elmentem moziba - na de aki cigizett már, az tudja, milyen moziból kijönni és nem rágyújtani. Az volt a legkeményebb pillanat. Akkor megint volt egy tetemrehívás. De aztán ez szépen elalszik. Eltelik az első öt év, és már nem érted, hogy miért cigiztél. Aztán még öt, és nem értetik sokan, hogy te valaha cigiztél.

Valld be, hogy azért a Száraz Július nem működne!

Nem, dehogy! A november is olyan aljas módon lett kiválasztva, hogy októberben van a születésnapom... Nem, erre semmilyen más hónap nem alkalmas. Sajnos így is megy a levesbe a Márton-nap, de sebaj. Vannak veszteségek.

Címlapfotó forrása: istock / MotoEd