Sok minden szükséges két vagy több ember együttműködéséhez. Ez családon belül is olyan, mint egy csapatépítés. Az első – és legfontosabb – követelménye a megfelelő kapcsolat a résztvevők között. Ha a szülő-gyermek kapcsolat megfelelő, akkor az együttműködés nagy valószínűséggel könnyebb, mintha a kapcsolat gondokkal terhelt. Ez egy remek általános mondat volt, így egy kicsit részletezem, hogy érthetőbb legyen. Turáni Szabolcs, az Értsünk szót kapcsolatépítészének írása.

 

A „megfelelő” kapcsolat alatt azt értem, hogy kialakult az érzelmi-bizalmi kapcsolat szülő és gyermeke között. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy ha az egyiküket lelkileg, érzelmileg valamilyen sérülés éri, akkor a másik ezt a fájdalmat nem fokozza, – akár szándéka ellenére is –, hanem éppen ellenkezőleg, megpróbálja enyhíteni. Például:

Hazajön az iskolából a gyermek, láthatóan bántja valami. A szülő kérdezősködésére kiderül, hogy hozott egy rossz jegyet. Sok lehetősége van a szülőnek erre a hírre reagálni, de csak az empatikus reakció fogja az érzelmi bizalmi kapcsolatot ápolni és építeni. Ha a szülő hegyibeszédet tart, hogy a gyermeke a kapott rossz jegyet saját magának köszönheti, egészen pontosan lustaságának és hanyagságának, mert nem tanult, az biztosan rombolni fogja a kapcsolatukat.

Habár a szülőt a legjobb szándék vezérelheti ilyen helyzetben, hiszen szeretné, ha gyermeke jól teljesítene az iskolában, mégis az adott pillanatban – amikor a gyermek ott áll előtte érzelmileg megsebezve – a kapcsolatuk szempontjából a leghasznosabb, ha empatikusan esetleg csak annyit válaszol, hogy „nekem úgy tűnik, nagyon bánt téged ez a rossz jegy, és szeretnéd, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, hogy jobban felkészülhess, és jobb jegyet kaphass.” A lényeg, hogy ebben a pillanatban a szülő azt az üzenetet kommunikálja, hogy „együtt vagyunk, biztonságban vagy, én nem fokozom a lelki fájdalmad”. Aztán persze eljön majd az a pillanat is, amikor – a gyermek lelkileg helyrebillent – meg lehet beszélni a tanulságokat, hogy mit lehet legközelebb tenni, hogy ne ismétlődjön meg ez a helyzet, vagy hogyan lehet helyrehozni a mostani hibát.

Ezt az említett érzelmi bizalmi kapcsolatot már a születés pillanatától – sőt már előtte is – el lehet kezdeni építeni és ápolni, de akár rombolni is. Egy újszülött egészen máshogy tekint a világra, mint egy óvodás vagy kisiskolás.

Csecsemőkorban a biztonságos kötődés kialakulásán múlik az érzelmi-, fizikai- és szellemi fejlődés. A babának szüksége van egyvalakire, akivel egyként élheti meg a világot, akihez kötődhet. Ez leggyakrabban az édesanya, hiszen vele tölti a legtöbb időt, de van olyan élethelyzet, amikor azt a szerepet más tölti be a csecsemő életében. A biztonságos kötődés kialakításához a szülő figyelmére van szükség, hogy minél jobban meg tudja fejteni a baba jelzéseit. Ez azért fontos, mert ebben a korban az igények (érzelmi, fizikai, szellemi) kielégítése elsődleges. Tévhit az, hogy ebben a korban az igények kielégítése „elkényeztetéshez vezet”. Az igények kielégítése megerősíti, biztonságossá teszi a kötődést és ezek a csecsemők később kisgyermekként általában önállóbbakká válnak. Bátrabban merik felfedezni a világot, mint bizonytalanul kötődő társaik.

Tippek a biztonságos kötődés kialakításához

Figyelem, türelem, empátia és kreativitás

A szülőknek meg kell figyelniük, fejteniük és tanulniuk babáik jelzéseit. Leggyakrabban így lesznek képesek megfelelően reagálni a babák igényeire.

Beszéd, nevetés és játék

A csecsemők elsődleges tanulási folyamata, az utánozás. A sok beszéd, nevetés és játék segíti őket a fejlődésben, miközben erősíti a kötődést is. Azonban fontos, hogy a szülő ismerje babájának jelzéseit, ugyanis ők még könnyen kifáradhatnak a nagy játékban. Ilyenkor hasznos észrevenni a fáradtság jeleit, hogy elkerüljék a csecsemőjük „túlpörgését”.

Nem a tökéletesség a cél

Amennyire türelmesek a szülők a gyermekük irányába, annyira türelmesnek és megbocsátónak kell lenniük önmagukkal is. Nem cél, és nem is lehet a csecsemő minden jelzését időben megfejteni és reagálni rá. A cél, hogy minél többször sikerüljön a baba igényeit kielégíteni, amikor jelzi, hogy erre szüksége van.

Ahogy a baba kisgyermekké cseperedik, egyre önállóbbá válik, de a figyelem, türelem, empátia és kreativitás ebben a korban is igen fontos szerepet játszik a szülők oldalán. Ismerni kell, hol tart a gyermek a fejlődésben, hol engedhetünk az önállósodási törekvéseinek, és hol érdemes kicsit még biztatni is, hogy önállósodjon. Nincs recept vagy előre meghatározott pontos menetrend, a haladás sebessége nagyban függ a gyermektől és a szülőtől, illetve kapcsolatuktól. Az érzelmi biztonsági kapcsolat ápolása és fejlesztése segíti az együttműködést.

Tippek a bizalmi kapcsolat ápolásához, illetve fejlesztéséhez

1. Ráhangolódás

Továbbra is fontos, hogy a szülő odafigyeljen, és meghallja a gyermekét. A ráhangolódás azonban kicsit több mint pusztán meghallgatni a gyermek mondanivalóját, hiszen ebben benne van az eddigre már egyre jobban megismert jelek értelmezése. Amikor egy óvodás korú gyermek az esti rutin helyett szívesebben szaladgál, és úgy tűnik, dúl benne az energia lefekvés előtt, akkor a szülő a fenyegetés és büntetés helyett észreveszi, hogy ezek már sokkal inkább a fáradtság jelei, semmint a rutin szándékos szabotálása. Ilyenkor a szülő, aki kellően ráhangolódott gyermekére, és értelmezi a fáradtság jeleit, inkább nyugtatni, csitítani fogja a gyermekét, mint büntetni vagy fenyegetni a túlpörgése miatt. A gyermek ebből azt tanulja meg – még ha nem is feltétlenül tudatosan – hogy számíthat a szüleire, azok odafigyelnek rá, és megértik a legtöbb helyzetben.

2. Igények kielégítése

Ebben a korban is fontos, hogy a szülő kielégítse a gyermeke fizikai-, érzelmi- és szellemi igényeit. Ugyanakkor itt már kicsit összetettebb a helyzet, mint egy csecsemővel, hiszen el kell indítani a gyermeket az önállóság útján. A szülőnek fel kell tudnia ismerni, hogy mikor van még mindig rá szükség, és mikor kell engedni, illetve támogatni a gyermeke önállósodását. Például egy kisiskolás gyermek képes önállóan öltözködni, mégis sokszor találkozom olyan szülőkkel, akik elpanaszolják, hogy a gyermekeik amikor csak tehetik, őket kérik meg az öltöztetésre. Egy kis beszélgetés és ráhangolódás után a szülők megfejtik, hogy ilyenkor elsősorban a testi kontaktusra van igényük, amire az öltöztetés remek lehetőséget kínál. Ilyen esetben az a megoldás, ha a szülő más módot talál e kívánság teljesítésére, például megöleli gyermekét, mert neki erre van igénye, aztán hagyja, hogy ezután már önállóan öltözzön fel. A gyermek ebből továbbra is azt érezheti, hogy számíthat szülei segítségére, támogatására, ugyanakkor az önértékelése is fejlődik azáltal, hogy rájön, egyre több dolgot képes önállóan is megoldani.

3. Érzelmek elfogadása

Minden esetben, amikor a gyermek érzelmileg sebzett állapotban van, építi a szülő-gyermek kapcsolatot, ha a szülő elfogadja gyermeke érzéseit. Ehhez nagy szükség van empátiára és ráhangolódásra. Például, amikor focizás közben a gyermek elesik, és fájdalmasan sír, akkor az érzelmi bizalmi kapcsolat romlik, ha a szülő úgy reagál „ez katonadolog”. Ennek az az üzenete, hogy majd a szülő eldönti, hogy érezheti magát a gyermek. Ezzel szemben az empatikus megközelítés, az érzések elfogadása – „hű, amikor ennyire lehorzsolod a térded, az nagyon tud fájni” – azt az üzenetet közvetíti, hogy a szülő megérti a gyermekét. Természetesen erre olyan esetben nincs szükség, ha a gyermek elesik, megüti magát, de hamar felpattan, és fut tovább. Ebből a szülő már láthatja, hogy gyermekének itt és most nem volt szüksége a támogatásra. Az érzések elfogadásával kapcsolatban gyakori tévhit az, hogy innentől akkor mindent szabad a gyermeknek, nincsenek korlátok. Az érzések elfogadása nem jelenti azt, hogy a cselekedetet is jóváhagyja a szülő. A csoki lehet, hogy nagyon finom, és a vágyakozás érzése elfogadható, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy akkor ebéd előtt öt perccel lehet csokit enni.

A gyermekek minden életkorában fontos, hogy a szülő-gyermek kapcsolat biztonságot nyújtó, támogató és építő legyen. Ez segíti a gyermeket a fejlődésben, az önállósodásban. Egy ilyen kapcsolatra építkezve lehet csak kialakítani az együttműködést szülő és gyermeke között, ami hosszú távon nagyon megkönnyíti a hétköznapok rutinjait.

Ajánlott cikkek:

Címlapfotó: istock / Geber86