Vajon hány gyermek tudja, hogyan viselkedjen, ha az utcán ittas emberrel találkozik? És vajon hány szülő tudja, hogyan készítheti fel gyermekét az ilyen szituációkra? Mikor cselekszünk helyesen, ha őszintén válaszolunk a gyerek kérdéseire, vagy ha hárítunk.

pszichológus részeg addiktológus alkoholista ittas Varga Mónika hogyan mondjam el Turcsán Ágnes viselkedési probléma

 

A felmérések alapján csaknem egymillió alkoholista él ma hazánkban, ami azt jelenti, hogy valamennyiünk családjában, szomszédjában, munkahelyén van olyan ember, aki alkoholproblémával küzd. Szinte elkerülhetetlen, hogy a gyerekek előbb vagy utóbb az utcán sétálva, autóbuszon vagy villamoson utazva találkozzanak olyan emberrel, aki az alkohol miatt furcsán viselkedik.

Az alkohol többféle reakciót, viselkedést válthat ki az emberekből. Van, aki kiabál, hangoskodik, ha kelleténél többet ivott. Akad, akad aki teljesen betompul, teljesen elvesztve a kapcsolatot a körülötte lévő valósággal, és van, aki viselkedésével nevetségessé válik.
Ezeket a szituációkat sokszor felnőttként is nehéz (jól) kezelni, egy gyerekben pedig akár félelmet is kelthetnek.

Varga Mónika addiktológiai konzultáns szerint egy szülő akkor segít a legtöbbet, ha a gyerek korának és értelmi szintjének megfelelőn minden olyan helyzetről beszélget vele, ami őt érdekli.

- Egy kisgyermek is pontosan érzékeli a körülötte lévő világot. Éppen ezért, ahogyan a levélhullásról, úgy arról is beszélhetünk vele, hogy az a néni vagy bácsi ott az utcán miért viselkedik furcsán. Akár kérdez a gyerek, akár nem, a szülő a viselkedésével is nevel.

Minden, amit mesterkélten csinálunk, később úgyis kiderül, hogy hamis. Vagyis, ha felfújom, amit látunk, hogy hú, de borzasztó ez a bácsi, ahogy fetreng a saját pisijében, nézd meg kisfiam, majd tovább vonulunk, ám előfordul, hogy otthon én sem vetem meg az alkoholt, akkor a gyereket összezavarom.

A szakember szerint a megfelelő és őszinte beszélgetés megalapozza a bizalmat, így a gyerek később is a szülőhöz fordul majd, ha problémája, gondja lesz. A kiegyensúlyozott és nyílt szülő-gyermek kapcsolat megalapozza a gyermek későbbi társadalmi viszonyait, ahogyan a szülő viselkedése is minta a gyereknek. Éppen ezért, ha azt tapasztalja, hogy az édesanyja vagy az édesapja a probléma az elől nem elmenekül, hanem megpróbál azzal kezdeni valamit, akkor a gyerek is ezt fogja tenni. Vagyis, ha az utcán, séta közben egy furcsán viselkedő emberrel találkoznak, aki nem tud magáról vagy össze-vissza beszél, ráadásul még hideg is van, akkor alapvető lenne a szülő részéről a segítségnyújtás. Ez a szociális érzékenység példa lehet arra, hogy bárki is legyen bármilyen állapotban, segíteni kell neki. Hiszen nem csak egy ittas tántoroghat, szédülhet, beszélhet félre vagy fekhet magatehetetlenül az utcán vagy egy padon, hanem lehet az egy idős, esetleg egy beteg ember is, aki elfáradt vagy rosszul lett.

Nagyon fontos a minta, vagyis, hogy ne fordítsuk el a fejünket, hanem a gyerek életkorának megfelelően elmagyarázzuk, amit látunk, még akkor is, ha az egy ittas ember. Egy óvodás gyereknek is el lehet mondani, hogy az illető fogyasztott valamit, amitől jó kedve lett vagy mérges, esetleg elaludt. Bár a kicsik még nem képesek megérteni az alkohollal kapcsolatos intelmeket, ám óvodás korban kezd kialakulni a helyzetértékelő, problémamegoldó és döntéshozó képességük, melyekre később nagy szükségük lesz.

Egy iskolás gyerek már megérti, hogy az illető azért viselkedik másként, mert alkoholt ivott, és azt is elmagyarázhatjuk, hogy az alkohol oldja a gátlásokat. A tizenéveseknek már a biológiai folyamatot is vázolhatjuk, hiszen környezetismereti órán már tanult az emberi szervezet működéséről, esetleg hallott már más függőségek kialakulásáról is. A szülőnek nem kell mást tennie a gyermeke jelenlétében, mint amit egyébként is tenne. Ha szükségét érzi, mentőt hív az ittas emberhez vagy mások segítségét kéri. Erre egy általános iskolás gyereket is meg lehet már tanítani.

Turcsán Ágnes pszichológus is egyet érte azzal, hogy a gyermek kora, értelmi fejlettsége mindenképpen meghatározza, hogy egy adott témát vagy szituációt miként kezelünk, illetve magyarázunk el neki.

– Mindegy, hány éves a gyermek, nincs értelme mesét kitalálni. Már egészen kicsi kortól nagyon fontos, hogy őszintén beszéljünk a gyerekkel. Ha kérdez, akár később, az adott eset után, akkor is választ kell adnunk, hogy ne hagyjuk őt egyedül a kérdéseivel. Egy ittas ember látványa életkortól függetlenül is ijesztő lehet, a feldolgozatlan élmények pedig szorongást és félelmet kelthetnek a gyerekben. Ha azt tapasztalja, hogy valami, például az alkoholfogyasztás tabutéma, nem szabad róla beszélni, mert az kellemetlen a szülőnek, akkor később sem fog kérdezni róla, hiába lesznek kételyei.

A pszichológus azt javasolja, hogy szituációtól függetlenül már a legkisebbekkel is beszélgessünk az alapvető viselkedési formákról. Már egészen kicsi kortól hangsúlyozható, hogy idegenekkel ne álljanak szóba, ha bármivel kínálják, ne fogadják el, vagy, ha valaki ijesztően viselkedik, kerüljék ki, ne teremtsenek vele szemkontaktust. Ha pedig veszélyben érzik magukat, akkor kérjenek segítséget, akár úgy, hogy odamennek valakihez, csatlakoznak egy kisebb vagy nagyobb tömeghez, esetleg bemennek egy boltba. Ám azt is érdemes megemlíteni, hogy ha valaki annyira rosszul van, hogy segítségre szorul, akkor szóljanak egy felnőttnek vagy hívják a mentőket.

Juhász Marianna írása

pszichológus részeg addiktológus alkoholista ittas Varga Mónika hogyan mondjam el Turcsán Ágnes viselkedési probléma