motiváció életcél holtpont Haiman Éva életvezetési tanácsadó boldogság életközepi válság maximalizmus életelvárás

Gyakran halljuk a jó tanácsot: Lelki gondod van? Fordulj szakemberhez! De mi a helyzet akkor, ha épp az a gond, hogy nem tudod, mi a gond? Csak azt érzed, hogy nem érzed jól magad a bőrödben, nem tudod, mire is vágysz? Sőt, nem is igazán érdekel semmi… Mit tanácsol a szakember azoknak, akik holtpontra jutnak? KZ írása.

 

Legtöbbünk napjaiban rendszeresek a válaszutak, kereszteződések. Természetesen mindig igyekszel a célodnak megfelelő legjobb utat választani, de mi van, ha nincsenek céljaid – és ez gyakoribb eset, mint gondolnánk.

Haiman Éva munkája során nem a problémát boncolgatja, hanem a megoldást keresi. Tapasztalata szerint sok ember nem tudja igazán, mit akar. Ez általában abból táplálkozik, hogy nem ismerjük magunkat eléggé. Gyerekkorunkban ugyanis főként a szüleink határozzák meg a céljainkat, később bekapcsolódnak a kortársak. Mellette lassan kialakul az egyéniségünk, és egy idő után fel kell tenni magadnak a kérdést: mi az, amit te szeretnél? Nem a főnököd, a párod, a szüleid vagy a kordivat. Ez a lépés legnehezebb!”

A szakértő szerint felnőttként már fontos feltenni a kérdést, hogy mi tesz boldoggá. A legújabb mobiltelefon? Karrier? Otthon maradni a gyerekekkel? Mint mondja, azt el lehet fogadni, ha átmenetileg nem olyan az életünk, amilyenre vágyunk, sőt, ez hozzátartozik a küzdelemhez. A fontos az, hogy tartósan ne csináljunk mást, mint ami a bensőnkből fakad. „Bizony mély válságok fakadhatnak abból a szembesülésből, amikor ki kell mondani: valaki más életét élem.”
 

Korok és nemek: ki a veszélyeztetett?

Ezt a motiválatlan tudatállapotot leginkább a középkorúsághoz kötjük, neve is van: életközepi válság. Ám ez egyáltalán nem jelent kizárólagosságot, hiszen az ilyesmi más életkorokban is előfordulhat.

Janda Zsuzsa szerint nincs olyan, akit elkerülnének ezek a folyamatok; a nagyobb változások mindenkit megérintenek. A különbség csak az, hogy hogy ki milyen választ ad ezekre. Férfiak és nők között sincs jelentős eltérés, tán csak annyi, hogy a férfiak nehezebben élik meg, ha a gyeplő kikerül a kezükből. „A nők inkább alkalmazkodásra szocializálódtak” – indokolja a jelenséget Janda Zsuzsa.


Ássunk a mélyére!

Azt tudomásul kell venni, hogy egyszerre nem lehetünk tökéletes házastársak, szülők és alkalmazottak. Akik erre törekszenek, azok – a tapasztalatok szerint – előbb-utóbb elvesztik a talajt.

De van további veszélyeztető tényező is. „Minél szabályozott az életformánk, minél inkább monotonok a mindennapjaink, annál nagyobb a kockázata annak, hogy egyszer csak „besokallunk”, elegünk lesz az addigi életmódunkból” – mondja a pszichopedagógus. De mélypontra kerülhet az ember akár kisebb veszteségektől is. „Gondoljunk például arra a helyzetre, amikor egy házaspár felneveli a gyermekeit, azok kirepülnek, ők pedig nem tudnak mit kezdeni a felszabadult idejükkel.”

Janda Zsuzsa azt mondja, nem hisz abban, hogy lennének, akik alapvetően negatív szemléletmódúnak születnek. Közérzetünk inkább attól függ, hogy aktuálisan hol tartunk az úgynevezett életelvárásainkhoz képest. Egyszerűbben mondva: tőlünk függ az, hogy a saját életünket milyennek látjuk. Felmerül a kérdés, hogy aki üresnek érzi az életét, és nem igazán mozgatja semmi, az nem szeretethiánnyal küzd a leginkább? Hiszen akiket meleg családi környezet vesz körül, azok talán kevésbé hajlamosak a borúlátásra. „Én nem szeretethiánynak, inkább kíváncsisághiánynak mondanám. Bár tény, hogy azon sok múlik, mennyire fogadnak el minket, sőt, mennyire fogadtak el gyerekkorunkban” – mondja Janda Zsuzsa.

„Az elakadás oka lehet rossz viszony az édesapával vagy édesanyával, ami miatt nem megy a konfliktuskezelés, vagy éppen erős szorongás alakul ki” – ért egyet ezzel Orsolics Zénó drogterápiás tanácsadó, szociális munkás, aki tíz éve foglalkozik problémásnak tartott fiatalokkal, de felnőtteknek is tart konzultációkat. Szakterülete a függőség, bár azt mondja, sosem a drog- vagy alkoholfogyasztás a valódi probléma, az mindig csak tünet. „Gyakran jönnek hozzám olyanok, akiknek az élete – úgymond – zsákutcába jutott. Ám jellemzően nem ezzel keresnek meg, mint alapproblémával, hanem valamilyen tünettel, például alkohol-, drog- vagy szerencsejáték-függőséggel. Amikor elkezdünk dolgozni együtt, és lebontjuk ezeket a rétegeket, csak akkor derül ki, hogy mi az igazi kérdés. És innentől van konzultáció, amin el sem hangzik az alkohol vagy a drog szó…”

Valóban: aki üresnek érzi az életét, az hajlamos ezt az űrt élvezeti szerek használatával kitölteni, ezek ugyanis gyors és hatékony „megoldást” jelentenek. És itt már bizony megtalálhatjuk a háttérben azt a bizonyos szeretethiányt. Ugyanakkor – mint a szakember elmondja - a szenvedélybetegségek hátterében sosem egy nagy ok áll, inkább sok kicsi. „Leggyakrabban a szülői hiányt találjuk, ha a dolgok mélyére ásunk” – mondja Orsolics Zénó. „Ilyenkor sajnos ördögi kör alakulhat ki. Ha egy szülő motiválatlan, az bizony kihat a gyermekére is, hiszen számára édesanyja és édesapja a legfontosabb referenciaszemélyek.

Lelki dolgokban fél siker, ha az okot megtaláltuk, vagyis már tudjuk, hogy miért nincs motivációnk. De mitől lesz?
 

Találj rá újra a céljaidra

Janda Zsuzsa azt mondja, mindenkit motivál valami, csak meg kell találni. „Inkább az a kérdés, hogy az illető hisz-e abban, hogy megérdemli az örömöt. Elhiszi-e, hogy rajta is múlnak dolgok? Vagy a „sorforgatókönyvében” az van, hogy bármit tesz úgyis rosszul sül el?”

Persze a szakember is csak egy határig képes segíteni. „A dolgunk csak annyi, hogy olyan közeget teremtsünk, amiben az illető megérezheti az erejét és fontosságát.” Mindenképpen hasznos lehet, ha sikerül elérni, hogy aki bajba került, az kívülről lássa önmagát. „Olyan kérdéseket teszek fel neki, amik elvezetik a saját válaszaihoz. Mert valójában mindannyian tudjuk, hogy igazából mit akarunk, csak félünk a válaszoktól” – mondja Haiman Éva.

Haiman Éva szerint a változtatást sokan félreértelmezik. Mostanában rengetegen utaznak, vagy országot váltanak. Ahelyett, hogy magukat, vagy hozzáállásukat módosítanák, inkább helyet változtatnak. Haiman Éva szerint esetenként ez csupán menekülés a problémáink, kapcsolataink elől. „Természetesen legyünk bátrak, de érdemes átgondolni, miért is akarjuk ezt annyira? Ne feledjük: az újságok csak a sikertörténeteket mutatják be…” – figyelmeztet a tanácsadó.

Orsolics Zénó szerint „hatalmas feladat visszamenni a „nulla pontra”, és újra észrevenni az apró örömöket az életben”. „Klisének hangzik, de a hétköznapok erről szólnak. Nem lehetetlen eljutni ide, hiszen a mai világban széles a repertoár, annyi mindent lehet csinálni! Akár harminc-, negyvenéves fejjel is el lehet gondolkodni: mi is érdekel engem valójában? Van, aki rájön, hogy mindig is vágyott arra, hogy kiugorjon ejtőernyővel, letegye a motorcsónakra a vizsgát vagy egyszerűen csak kézműveskedjen.”

Zénó szerint a felnőtteket könnyebb motiválni. Már csak azért is, mert ők már felismerték, hogy valami nincs rendben, és készek változtatni az életükön. A kamaszok viszont nem értik, mi a baj velük, és persze nem is feltétlen van. „Sokszor a tinik csak „delegált kliensek”, akiket minden esetben a szülők hoznak terápiára” – meséli a szakember. „Elkezdek foglalkozni velük, de gyakran már az első pár alkalommal kiderül, hogy családi okok állnak a háttérben, és valójában mindenkivel foglalkozni kéne.” Ekkor az adekvát megoldás a családterápia lenne, ám gyakori, hogy a szülők sajnos elzárkóznak ettől. Együtt nem nyílnak meg, inkább menekülnének a helyzetből. „Ilyenkor külön-külön beszélgetek velük, és hiszek benne, hogy a végén mégis csak egymásra találnak” – teszi hozzá a szakember. Ebből is kitűnik, hogy a nagy célkeresésben az is fontos, hogy felismerjük, mi az, ami viszont jó az életünkben, és azért tudjunk hálásnak lenni.

Amikor már tényleg baj van

Janda Zsuzsa pszichopedagógus szerint természetes, hogy minden változáshoz hozzátartozik a megtorpanás. Mint mondja, ebből nem feltétlen lesz krízis, de előfordulhat. Ilyenkor döntési helyzetekben sok minden megkérdőjelezel az addigi életedből, és felvetődhet az a kérdés is, hogy mi az, amiért érdemes tovább menni? A szakértő szerint bárkit feszíthetnek ezek a kérdések akár olyan mértékben, hogy fizikai tüneteket produkál az illető, és valamilyen függőség is kialakulhat. Amennyiben ez az állapot eléri a depresszió-fokozatot, feltétlen szakemberhez kell fordulni! Ám amíg enyhébbnek érezzük a tüneteket, nagy segítségünkre lehet egy életvezetési tanácsadó is.

HASZNOS LINKEK:

kamasz-szerviz.hu   

http://www.origo.hu/tudomany/20151124-motivaciohiany-pszichologia-agyi-mukodes-alzheimer-kor-lustasag-neurologia.html

Fotó: istock/vgajic