Dr. Barát Katalin pszichiáter, pszichoterapeuta, kiképző családterapeuta, a Magyar Családterápiás Egyesület elnöke szerint, ha egy családban a bizalom és a kötődés stabil, akkor jöhet bármilyen lakáshitel, megcsalás vagy betegség, a házasságból nem lesz válás. Már csak az a kérdés, hogy ha ez a bizalom megsérül, illetve állandóan gondok vannak a gyerekkel, akkor hogyan segíthet a családterápia? Bakóczy Szilvia interjúja.

 

Divatos lett családterápiára járni, de kevesen tudják, pontosan mit is takar ez a fogalom.

„A családterápia a kapcsolatok megismeréséről és átalakításáról szól, mert felfogásunk szerint a családon belüli kölcsönhatások alapvetően meghatározzák a családtagok viselkedését.”

Jól tudom, hogy a terápiába aktívan bevonják a gyerekeket is?

„Igen. Ha a gyerekek tünetei miatt keresnek minket, akkor a beszélgetés mellett általában olyan játékos feladatokat adunk, amiben mindannyian részt vesznek. Közben folyamatosan figyeljük a szülő-gyerek interakciókat, és ezekről visszajelzést adunk. Direkt tanácsokat  nem mondunk a gyerekneveléssel kapcsolatban, de időnként beszélünk az adott életciklusban előforduló gyakori nehézségekről és a lehetséges megoldásokról.”

Milyen konkrét problémákkal keresik fel önt a leggyakrabban?

„Nem akar iskolába menni a gyerek, folyton fáj a feje, szorong. Visszaestek az eredményei, magatartás problémái vannak. Kamaszoknál gyakoriak a drogokkal kapcsolatos gondok. A nehézségek jellege egyébként rengeteget változott. Régen az volt kiskamasznál is, nagykamasznál is a fő kérdés, hogy „Mikor jössz haza?” Ma már ez nem téma. Sőt, szinte könyörögnek a szülők, hogy tegyék le a gyerekek a tableteket, mozduljanak ki, és találkozzanak a barátaikkal.”

Én sem ismerek olyan családot, ahol a „tabletezés” „mobilozás”, ne lenne probléma. Létezik ezzel kapcsolatban helyes stratégia?

„Tapasztalatom szerint a gyerekek tíz-tizenkét éves koráig minden családban küzdenek ezzel a kérdéssel. Aztán feladják, amit én valahol megértek. Bizonyos szempontból nem is lehet, nem is kell ez ellen küzdeni. Természetesen fontos, hogy legyenek az internetezésen, csetelésen kívül közös programok, játékok, kirándulások, valós baráti kapcsolatok.”

Ajánlott cikk: Szűrőprogram vagy feltétlen szülői bizalom? A „Pszichológus Pasi” tanácsot ad.

Mikorra készül el az első hipotézis arról, hogy mi a probléma a családban?

„Általában az első alkalom után már kialakul egy kép. Ilyenkor természetesen nemcsak arra kell figyelnünk, amiről beszélnek, hanem arra is, hogyan viselkednek a családtagok ahhoz képest, amiket elmondanak. Ha egy nő például arra panaszkodik, hogy elnyomásban él, majd rászól a párjára, hogy »Vedd már le a kabátod!«, és ezt addig ismételgeti, amíg a férfi le nem veszi a kabátját, akkor sejthető, hogy az elnyomáshoz képest jóval árnyaltabb a valóság.”

Említene arra is példát, amikor a feszültségek forrása a közös játékból derül ki?

„Volt nálam egyszer egy házaspár egy kisiskolás, örökbefogadott gyerekkel. Megkértem őket, hogy építsenek valamit együtt. Az apa elkezdett egy garázst építeni, az anya is hozzátett néhány elemet, amit a gyerek azonnal lerombolt. Újra elkezdtek építeni valamit, a gyerek újra lerombolta, és ez így ment végig. A szülők tehetetlenül tűrték. Egyértelmű volt, hogy nincs kontroll, nem merik fegyelmezni a gyereket, félnek attól, hogy kicsit is szigorúak legyenek.”

A cikk a kép alatt folytatódik.

"Ha a bizalom és a kötődés stimmel, akkor jöhet bármilyen lakáshitel, megcsalás, vagy betegség, a házasságból nem lesz válás", Fotó: Bellai László

Gyakran előfordul, hogy a szülők valamiért mindent ráhagynak a gyerekre?

„Igen. Pedig a gyerekek többségében igenis feszültséget okoz, ha hagyják, hogy ők döntsenek mindenben. A szülők attól félnek, hogy ha ellentmondanak a gyereküknek, azzal elhagyják őt, de erről szó sincs. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy meghúzzák helyettük a határokat. Ez ad biztonságot nekik, ezért ettől kifejezetten megkönnyebbülnek.”

Ajánlott cikk: Határokat szabni – a szülőség egyik legnagyobb kihívása

Visszatérve az ön által említett esetre az építőkockákkal, gondolom, ezek a helyzetek a szülőknek is felnyitják a szemüket.

„Igen. Belátják, hogy a gyerekek viselkedése sosem véletlen. Gyakran előfordul, hogy a gyerek a »rossz« magatartásával azt szeretné elérni, hogy a szülei a veszekedések helyett végre vele foglalkozzanak.”

Jól sejtem, hogy a kamaszokkal lényegesen nehezebb, mint a kisebb gyerekekkel?

„Igen. Felhúzzák a kapucnit, bezárkóznak. Azt érzik, hogy a szülők a természetes szövetségesei a pszichológusnak, ráadásul miattuk van itt az egész család, ővelük van a baj.”

Hogyan lehet megnyerni őket?

„Ha érzik az elfogadást, akkor lassan megnyílnak, illetve néha segít, ha beiktatok egy-egy külön alkalmat velük.”

Mit tehet az a szülő, aki otthon is ezzel a bizalmatlan, esetleg ellenséges hozzáállással küzd?

„Az elfogadás mellett nagyon fontos, hogy a szülő hiteles legyen a gyerek szemében. Az a kamasz, aki épp önmagát keresi, nagyon rosszul viseli, ha a szülő bort iszik, és vizet prédikál. Senki ne várja el például a gyerekétől, hogy kontrollálja az indulatait, ha egyszer erre ő maga is képtelen!”

Segíthet az, ha az ilyen esetek után belátja a szülő, hogy helytelenül viselkedett, és elnézést kér a gyerektől?

„Igen, amennyiben nem úgy él, hogy mindennap elnézést kell kérnie…

Feltételezem, hogy amikor a szülő elkezdi elemezni a saját viselkedését, gyakran rájön, hogy azt a szüleiről mintázza. Sokszor találkozik ezzel a párhuzammal?

„Elmesélek egy nagyon tipikus esetet. Itt ül például egy autoriter apa, aki folyamatosan túlzott szigorral bánik a fiával. Amikor ön ennyi idős volt, mint most a fia, hogyan reagáltak arra a szülei, ha késett vagy nem mondott igazat? – kérdezem tőle. »Ja, hát, akkora nyaklevest kaptam, hogy meg sem mertem utána szólalni« – vágja rá azonnal. Majd látszik, hogy ezen mélyen elgondolkodik.”

Mi ilyenkor a következő lépés?

„Általában megkérdezem, hogy »ön mit szeretett volna pofon helyett?« A saját válaszuk segít nekik a változásban.”

Sokak szerint szinte lehetetlen az otthonról hozott rossz mintákat megváltoztatni. Ez tényleg így van?

„Egy felnőtt ember képes változni a saját tapasztalatai alapján. Az eredeti család mintái sokszoros átalakuláson mehetnek keresztül. De a terápiának is lehet célja az eredeti viszonyulások alakítása, ez gyakran meg is történik.”

Térjünk vissza még egy kicsit a terápiára. Mi kell ahhoz, hogy eredményes legyen?

„A legfontosabb a bizalom a család és a terapeuta között, a terápiás szövetség kialakulása. Ezen kívül szükség van még arra, hogy a kliensek motiváltak legyenek a problémáikon való változtatásra, és készek az őszinte önfeltárásra.”

A házaspárok egy része párterápiára jön el, gyerekek nélkül. Hogyan viselkednek ilyenkor a férfiak- és hogyan a nők?

„Legtöbbször a nők kezdeményezik a párterápiákat, és ők az aktívabbak, legalábbis eleinte. Ugyanakkor a férfiak is hamar »felzárkóznak«, megnyílnak. Ez tulajdonképpen érthető, mert már maga a döntés is egy fontos, különleges pillanat. Nem egy zajos kávéházban ülnek, nem egy kocsmában, koncerten, hanem egy csendes szobában, ahol minden figyelem a kapcsolatukra irányul. Itt azt érzik, hogy megértik őket, végre nem az otthoni, szokásos köröket futják. »A férjem az elmúlt egy évben nem mondott el nekem ennyi fontos dolgot, mint most, itt, az első alkalommal« – mondják gyakran a nők. Érthető, hogy ez nagyon megérinti őket.”

Milyenek hozzájuk képest a férfiak?

„Eleinte gyakran éreztetik, hogy csak a feleségük miatt jöttek, és nem kívánnak különösebben megnyilvánulni. Utána azonban sokszor ők beszélnek ötven percig.”

Előfordul az is, hogy kifejezetten a férfi szeretné, ha eljönnének a terápiára?

„Igen, leginkább olyankor, amikor kiderül, hogy a feleségének van valakije, netán már komolyan fontolgatja a feleség a válást.”

Most viccel?

„Nem, tényleg így van.”

Az mindenképp jó jel, ha a másik hajlandó elmenni a kapcsolat érdekében egy szakemberhez, ugye?

„Határozottan jó jel, annak ellenére, hogy mindig többesélyes, sikerül-e megváltoztatni egy kapcsolatot. Én leginkább azt hangsúlyozom, hogy nem kell száz százalékos változást elvárni egymástól. Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, amikor több fa úszik a folyón, de valamiért keresztbe fordulnak, és elakadnak. Ha megszüntetjük az elakadást, tovább tudnak úszni a fák a víz felszínén. A terápia gyakran az elakadás feloldásában segít. Utána a párok rednszerint megtalálják a nekik megfelelő utat.”

Ön hosszú évtizedek óta praktizál. A szeme előtt nőtt fel egy új generáció. Mit gondol a mostani szülőkről?

„Teljesen mások. Jóval többet dolgoznak. A munka sokszor egybefolyik a magánélettel, és nagyobb az egzisztenciális bizonytalanság körülöttük. Feszültebbek tehát és fáradtabbak. A gondjuk is jóval több. Ennek ellenére, ha a bizalom és a kötődés stabil a két felnőtt között, akkor szinte mindegy, hogy mekkora lakáshitelük van, vagy, hogy drogozik-e a gyerekük. Meg fogják oldani a problémáikat.”

Ezt a bizalmat alapvetően meg tudja rengetni, ha az egyik fél félrelép, netán viszonya van valakivel?

„A hűtlenség a mai napig igen gyakori házassági probléma a praxisomban. A félrelépések száma szerintem nem nőtt lényegesen, a kiderülés módja viszont drasztikusabbá vált. Gondolja csak el, régebben honnan jött rá például a nő, hogy a férjének viszonya van. Észrevett egy vörös hajszálat a férje zakójának a hajtókáján. Ehhez képest ma? Elmegy a férj fürödni, a nő leül a férje gépe, vagy a közös gép elé, és előfordul, hogy talál egy meztelen képet a férje szeretőjéről, gyakran egy félreérthetetlen, erotikus üzenet kíséretében.”

A többség képes a megbocsájtásra?

„Sok házaspár fel tudja dolgozni a félrelépés okozta krízist. Amennyiben a félrelépő meg tudja bánni a tettét, és a megcsalt fél képes meglátni a saját felelősségét is a folyamatban, akkor van esély arra, hogy újraépítsék a kapcsolatukat.”

Számít ilyenkor az önbizalom is?

„Feltétlenül. És nagyon sokat számítanak itt is a családi minták. Ha valaki olyan családban nőtt fel, amiben az apja elhagyta őket egy másik nő miatt, valószínűleg nagyon sebezhető lesz ezen a téren, ami teljesen logikus és érthető.”

Van olyan történet, amire a mai napig sokat gondol?

„Amikor erősíteni akarom magam, akkor a szép történetek járnak a fejemben, máskor sokat gondolkodom azokon az eseteken, amikor elakadást tapasztaltam. Mit nem vettem észre, és miért? Ezekkel a kérdésekkel sok időt töltök. Sajnálom, ha valahol nem sikerül segíteni.”

Előfordul akkora elakadás, hogy nem is tudják a problémákat megoldani?

„Persze. Ilyenkor összegezzük a tanulságokat, és kimondom, hogy mi, itt eddig jutottunk, erre voltunk együtt képesek. De az esetek nagy részénél szerencsére pozitív elmozdulást tapasztalok.”

Ajánlott cikkek:

Címkék: családterápia, Dr. Barát Katalin, családterapeuta, családi minta, párterápia

Címlapfotó: Bellai László