A rendszeres mozgásnak nem csak a szervi betegségek megelőzésében van jelentős szerepe, de preventív hatású a formálódó személyiség nyitottságát fenyegető függőségekkel szemben is (további alternatívák gyerekeknek). A csapatsport a szabadidő eltöltésének hasznos és egyúttal legszórakoztatóbb formája: tartalmat, tartást ad a céljukat kereső kamaszoknak. Cikkünk a hazai labdarúgás tehetséggondozó programjai közül mutat be néhányat, az MLSZ utánpótlásnevelő törekvéseitől a Polgár Alapítvány és a Máltai Szeretetszolgálat hátrányos helyzetű fiatalokat felkaroló tevékenységéig.

„Minden tehetségnek meg kell adni a lehetőséget, kortól – nemtől – lakóhelytől és szociális helyzettől függetlenül!” – a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Bozsik Józsefről, az Aranycsapat legendájáról elnevezett programjának ez az egyik elvi kiinduló pontja. Három edzőt kértünk meg, foglalják össze az elmúlt években szerzett tapasztalataikat, milyen a ma felnövekvő generációkkal dolgozni, mit tudnak tenni a nehéz anyagi helyzetből induló tehetségekért?

labdarúgás Máltai Szeretetszolgálat alternatívák gyerekeknek Polgár Alapítvány Bozsik József program

 

Pődör Ákos, a Pápai Egyesített Labdarúgó Club (PELC) utánpótlásszakembere úgy látja: amíg játszani kell, addig szívesen kapcsolódnak egyesületi keretek között a futball világához a fiatalok, de amikor a munka kerül előtérbe, sokan lemorzsolódnak a jobbmódúak közül is. „Évről évre több pedagógiai, szervezői munkát kell végezniük az edzőknek. A sporttal elcsábítani a számítógépes játékoktól a gyerekeket, majd megóvni őket a kábítószerek és az italozás veszélyeitől, ez is feladatunk” – erősíti meg a szakember. A Bozsik-program első szakaszában, alsóban még együtt játszanak az iskolai csapatban az egyesületekben leigazolt gyerekek az osztálytársaikkal, lelkesen mennek kisebb helyi tornákra együtt, a sajátos nevelési igényű gyerekek iskolájába is. Azt, hogy ez természetes, ezzel az elfogadó attitűdre szocializáló élménnyel is a foci révén találkoznak. „Ha egy gyerek családja nehéz anyagi helyzetben van, elengedjük a tagdíját, így döntöttünk az idén annak a kislánynak az esetében is, akinek a szülei Szerbiából költöztek Magyarországra” – mondta el Pődör Ákos. A közelmúltból egy másik, fentiektől eltérő, elgondolkodtató esetet is említ: van olyan tehetséges cigány kislány az egyesületben, akit a migránsok elleni indulatoktól féltve fél évig nem engedtek edzésre járni a szülei.

Szabó Dávid tíz éve foglalkozik gyerekekkel egyesületi keretek között. A Pécsi Vasutas Sportkör (PVSK) edzője szerint minden kollégája tudna legalább egy olyan történetet mesélni, amely arról szól, hogyan siklott félre serdülő vagy ifi korában még fényes jövőt sejtetően játszó cigány játékosuk karrierje. Ő is dolgozott együtt egy olyan fiúval, aki 14 éves korában 26 meccsen 104 gólt lőtt, csapatkapitány volt, 17 évesen a felnőttekkel edzett, a holland Twentében egyhetes próbajátékon járt, mégse sikerült befutnia. A pályán származási alapú illetve az eltérő szociális helyzetből fakadó diszkriminációt edzőként nem tapasztalt. „A tehetség számít, az ügyességet értékelik a gyerekek, aki jól focizik, elfogadják, a többi ehhez képest mellékes.” A PVSK trénere szerint az MLSZ felépítette rendszer jó, csak az ellenőrző szerepet kellene erősíteni, elérni, hogy az elnyert támogatás mindenhol az igényes szakmai munkát szolgálja.

„A női focival közel se lehet olyan jól keresni, mint a férfiak esetében, a legjobbak is jellemzően munka mellett játszanak, de az itt megszerzett kapcsolatrendszerrel ez a sport kitörési pontot jelent a nehezebb sorsú lányok számára” – mondta el a Miskolci Vénusz női futsal csapatának vezetője. A várostól távol élő, szegény tehetségeket ma még nem tudják elérni, de ezen szeretnének változtatni. Juhász Viktor reméli, év végéig sikerül megalapozniuk egy olyan új programot, melynek lényege, hogy az edzéseket a kistelepüléseken élőknek helyben tartanák, a versenyekre pedig az egyesület szállítaná őket. Több polgármesterrel és iskolaigazgatóval tárgyalt már erről.

Két középosztálybeli, vidéken élő „fociapukával” beszélgettünk. Mindketten úgy vélték, helyben kell foglalkozni a szegény gyerekekkel. Egyikük edzői szerepet is vállalt egy kisfaluban, de abbahagyta, miután a TÁMOP-támogatás ellenére nem sikerült elérnie, hogy a szomszéd faluból jelentkező cigány fiúk utazási költségét legalább a meccsekre biztosítsák. Másik forrásunk is arra hívta fel a figyelmet, hogy a szegény gyerekeknek nincs pénzük arra, hogy a város másik végébe elutazzanak edzésre, és mire egyedül közlekednének, hiába gyorsak és ügyesek, alig behozható hátrányba kerülnek az évek óta, heti több alkalommal edző kortársaikkal szemben. „Pedig nem is kellene olyan sok hozzá, hogy esélyük legyen – jegyezte meg. – Egy szabad pálya két kapuval, és a legfontosabb: egy ember, aki rendszeresen foglalkozik velük.”

Ez utóbbi „modellt” képviselő kísérlet helyszíne volt Pécsbányatelep, ahol Kiss Tibor Noé író, újságíró tartott edzéseket 2013 és 2015 között helyi fiataloknak. „Bár nagyon megkedveltem a srácokat, a heti egy edzés legfeljebb arra elég, hogy levezessék a feszültséget, egyelőre még olyan fogalmakat is nehezen tudok megértetni velük, hogy mit jelent egy csapatban játszani” – mondta a Vs.hu-nak a kétkötetes prózaíró, aki tíztől tizenhét éves koráig a Ferencváros igazolt labdarúgója volt. „Az utolsó hónapokban az edzések legnagyobb része azzal ment el, hogy fenntartsam a fegyelmet. Egy idő után ennek nem láttam tovább értelmét, különösen azért, mert volt közöttük néhány valóban tehetséges srác, de nem tudtam velük érdemben foglalkozni. Végül lemerültem” – fogalmazott rezignáltan. „Jól képzett tanárokra volna szükség, melléjük szociális segítők sorát kellene alkalmazni, akik közvetíthetnének a szülők és az iskola között. Mert a legnagyobb problémát talán nem is a szegénység jelenti. Az itt élők mentalitását, értékrendjét egyre inkább a nihilizmus jellemzi, ami nem is csoda, hiszen egyfolytában a kirekesztettséggel és a kilátástalansággal szembesülnek. Szörnyű látni, hogy már tizenévesen is beletörődnek abba, ami körülveszi őket. Nem látnak pozitív példákat maguk előtt arra, hogy a befektetett munka valaha is gyümölcsözhet. Ebből az apátiából csak hosszú évtizedek alatt, áldozatos munkával lehetne kiemelni ezeket az embereket” – olvasható egy másik, vele készült interjúban.

Hasonló motivációkkal, de más ambíciókkal kereste saját útját edzőként, az UEFA B-licenszes szakember, Lugosi Zoltán, aki 2011-ben járt először Salgótarjánban, annak is az egyik hírhedt külvárosában, mert hiányolta a tüzet a fővárosi játékosokból. Elmondása szerint azt a játék iránti szenvedélyt, amit keresett, itt, a zagyvapálfalvai cigány gyerekek között találta meg. Egyesületükben ma már száz helyi fiatal sportol kilenc korcsoportban, a fiúk mellett lányok is. Szakképzett segítője nincs, a mindennapi munkában két elkötelezett apuka a támasza. Lugosi szerint méltányos lenne, ha ezért közmunkás bért kaphatnának edzőtársai. Hogy ki lehet-e törni a focival a hátrányos helyzetből? „Ez az akarattól függ, és a teljesítménytől – válaszolta egyikük az Abcúg riportjában, hozzátéve –, Lionel Messi sem volt gazdag a pályája kezdetén, csak tehetséges, és a mai napig ő a király.”

A Polgár Alapítvány az Esélyekért 2009-től foglalkozik kiemelten tehetséges cigány fiatalok tehetséggondozásával. A Kun Istvánnal közösen kidolgozott, saját fejlesztésű program alapján az ország elszegényedett, leszakadt régiónak kistelepülésein válogatókat tartottak, majd segítségükkel – ösztöndíjat és mentori támogatást nyújtva – mintegy harminc fiatal nyert felvételt vezető utánpótlás csapatokba, futballakadémiákra. „Mindenki azon a területen tud kiugróan jó teljesítményt nyújtani, amiben a legjobb, erre összpontosítottunk: a célunk az volt, hogy a kiválasztott gyerekek versenysportolóként megéljenek majd a futballból. A programban résztvevő fiatalok ugyanakkor családjukban, falujukban példát adtak arra, hogy van lehetőség kiemelkedni” – mondta el Szőke Zsuzsa projektvezető. A tanulás az ösztöndíj feltétele volt. Az érettségi vagy a szakiskolai végzettség megszerzése a mai Magyarországon óriási dolog egy szegregátumban élő cigányfiú számára –önmagában nagy eredmény, amit a futball nélkül aligha értek volna el.

Kedvezőtlen helyzetbe hozta ugyanakkor a program utolsó szakaszát, hogy az MLSZ megszüntette az U21-es utánpótlás bajnokságot, így a 18-19 éves korú labdarúgók jórésze alsóbb osztályú felnőtt csapatokban kénytelen folytatni a játékot. „Az elmúlt években sokat tanultak magukról és a világról is. Bár a futballisták illetve az akadémiák világa sajátos környezet, mégis integrált közegben nőttek fel. Csillogó szemű, motivált emberek lettek, ezt nagyon fontosnak tartom – de lehet, hogy az utolsó generáció, amit ki lehetett csalogatni az internet bűvköréből” – árulja el az eredmények ismertetése mellett kételyeit is Szőke Zsuzsa. Elismeri, a magyar labdarúgótársadalomban vannak segítőkész sportvezetők, edzők, de hangsúlyozza: hosszú távon eredményeket csak szakszerű, komplex fejlesztés, az MLSZ szociális-szakmai szerepvállalása biztosíthat. Az alapítvány programja a résztvevők középiskolai tanulmányainak lezárásával jövőre fejeződik be, az eredmények, tapasztalatok összegzése őszre várható.

Más célokat fogalmazott meg és más eszközöket választott a Máltai Szeretetszolgálat. Olyan szegregált telepeken végeznek sokrétű szociális munkát, ahol azelőtt a gyerekek korán kihullottak az oktatási rendszerből, tizenévesen családot alapítottak, harmincévesen nagyszülők lettek, tanult szakma és hivatalos munkaviszony nélkül egyik napról a másikra élték életüket. Ezt a folyamatot sikerült a Jelenlét program egymásra épülő elemeinek érvényesítésével egy évtized alatt megállítaniuk. Egyik legfontosabb eszközük a futball volt.

Először Monor, Tabánnak nevezett részében alapítottak egyesületet, a szeretetszolgálat tanodájában szociális munkásként dolgozó Maka István vezetésével. „Csoki” labdarúgó volt, pályafutása a Honvédból indult, majd a roma válogatott tagjaként egészen Brazíliáig vezetett. Az ő felkérésére jött Monorra Tóth Keve, aki a profik világából érkezve először idegenkedett a feladattól, végül szakmai kihívásnak tekintve belevágott. A monori felnőttcsapat a futsal NB II-es bajnokságban szerepel, de e mellett már több korosztályban és településen – Gyulajon, Tarnabodon vagy Tatabányán – közel 200 gyerek sportol a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Sport Egyesület színeiben. „Arra is volt példa, hogy megjelent nálunk egy kisfiú a helyi klubból, szülői engedéllyel, hogy a mi roma srácainkkal szeretne együtt edzeni, mert tetszett neki, amit tőlük látott” – említi büszkén Keve az Index Drogos voltam, most NB II-es címmel elérhető videójában. A stáb jelentős eredménynek tekinti, hogy sikerült a futballpálya szabályait, morálját megismertetni tanítványaikkal, akik közül egyre többen fogadják el a tanulás és az iskola mellett az edzések és a meccsek meghatározta napirendet.

„Három-négy év, mire elhiszik, hogy belőlük is lehet hivatásos labdarúgó, a fejlesztő munka ezután kezdődhet” – nyilatkozta Maka István, aki szerint a társadalom nagyon nagy elvárásokat támaszt a roma közösségekkel szemben, holott sok idő alatt, apró kis célokkal lehet eredményeket elérni.

Bellai László írása

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaddal kapcsolatosan? Keress minket bizalommal!

Forrás: wikimedia.org