sóvárgás szokások okostelefon mobiltelefon-függőség

Az Apple két nagy befektetője a közelmúltban nyílt levelet fogalmazott meg a mobiltelefonok használatának negatív hatásairól azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet arra: komoly véleményformáló szerepe és felelőssége van ez ügyben. A hazai sajtóban több helyen is úgy értelmezték a levelet, hogy az okostelefonok függőséget okoznak, miközben a levél sokkal inkább arra igyekszik rávilágítani, hogy az ezeken az eszközökön futó alkalmazások jelentenek veszélyt. Ez a kulcsa annak is, hogy megértsd, mi hiányzik neked vagy éppen a gyermekednek, amikor éppen a telefonon lóg egész délután.

 

Csak a szülők felelőssége?

A nyílt levelet megfogalmazó befektetők különböző kutatásokra hivatkozva kiemelik, hogy az átlagos amerikai tinédzser tízéves korában kapja első telefonját, naponta több mint 4,5 órát „telefonozik”, 78 százalékuk legalább óránként ellenőrzi a telefonját és 50 százalékuk úgy azonosítja ezt, hogy „függ a telefonjától.” Azonban a levél írói sokkal inkább a telefonokon futó alkalmazásokat említik, mint a függőség forrásait és nem magát az eszközt teszik felelőssé azért, hogy a gyerekek a függőség jeleit mutatják az okos telefon használat következtében. Fontos része az írásnak, hogy azért is kérik az Apple segítségét, mert a szülők nem tudják egyedül felvenni a harcot ezek ellen a káros hatások ellen.

Tényleg a mobil a ludas?

Hogy megértsük, és valóban legyen eszköz a kezünkben az ellen, hogy a gyerekeink és mi magunk is egyre több időt töltünk a telefon nyomogatásával lényeges tisztázni, vajon tényleg a maga a készülék okozza a függőséget, ahogyan többen a magyar sajtóban értelmezték a hírt, vagy a különböző applikációk tehetők felelőssé.

Demetrovics Zsolt addiktológus szerint az a jelenség, amit a köznyelv mobiltelefon-függőségnek nevez, önmagában nem is létezik, illetve mást jelent, mint a tényleges függőség. Ugyanis a mobiljától ma már szinte mindenki függ, hiszen ehhez köthető a munkája, a szociális élete, a családi kapcsolatai. De a mobil ezekben a dolgokban nem elvesz tőlünk, hanem legtöbbször inkább ad és egyszerűbbé, könnyebbé teszi az életet. A függőség pedig nem ad, hanem elvesz.

„… a mobiltelefon egy eszköz. Problémás lehet akkor, ha játékot játszom rajta méghozzá annyit, ami már nehézségeket okoz az életemben. Ebben az esetben ez játékfüggőség és nem mobiltelefon-függőség. Az internetre ugyanez vonatkozik. Nem az internettől függök. Az internet egy generális dolog, egy csatorna. Függök tőle, mert bajban vagyok, ha nem tudom megnézni az e-mailjeimet, és nem tudom ellátni a munkámat. …Ha azonban pornót töltök le, és éjjel-nappal azt nézem az interneten, ami aztán negatívan hat az életemre, akkor már baj van. De ez nem internetfüggőség, hanem pornófüggőség. Ha napi 12 órát töltök netes online játékokkal, baj van, mert rámegy a párkapcsolatom, a családi életem, a tanulmányaim. De ez játékfüggőség, nem internetfüggőség. Amikor állandóan szerencsejátékot játszom az interneten, nem internetfüggőségről beszélünk, hanem szerencsejáték-függőségről. A mobiltelefonra ugyanez áll” – mondja a szakember, Révai Gábor: Beszélgetések a függőségről című könyvében.

Ezek alapján sokkal inkább azt a kérdést érdemes feltenni, hogy:

– Miért hiányzik a játékosság, az interakció a gyermekünk életéből? Hogyan tudod ezt te szülőként visszacsempészni az életébe?

– Miért hiányoznak az intenzív közösségi élmények? Hogyan tudjuk ezt ismét a hétköznapjainkban varázsolni?

– Hová tűnt az intimitás az otthonotokból? Hogyan tudunk a parázsló, vagy éppen kihűlt kapcsolatainkba életet lehelni?

– Miért nem köt le minket a munkánk és miért kezdünk céltalanul híreket, aranyos videókat böngészni?

–Miért kezd el büszkén kalapálni a szívünk, amikor pörögnek a lájkok az aktuális bejegyzésünkön? Mikor éljük át ugyanezt más helyzetben?

Mitől addiktív egy játék?

– Hogyan tudjuk tudatosabbá tenni viselkedésünket, uralkodni a sóvárgásunkon, amikor céltalanul a zsebünkbe nyúlunk, amikor apró rezgés figyelmeztet minket egy újabb értesítésre?

A következő hetekben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Nincs bizonyíték

Az idei év első hírei között szerepelt az a közlemény, amit a hazai sajtó is átvett, és sok helyen meg is jelent; a WHO a mentális zavarok közé sorolta a játékfüggőséget. Ezzel foglalkozó korábbi cikkünkben arról írtunk, miért kerülhetett a szakembereknek világszerte a betegségek és mentális zavarok diagnózisához segítséget nyújtó listára az online-játékfüggőség. A WHO általunk megkérdezett, és a cikkben is idézett munkatársa azonban arra a kérdésre, hogy több egyéb függőség mellett miért nem került fel a listára a mobiltelefon-függőség, azt a választ adta, hogy ilyen fajta függőségre egyelőre nincs közvetlen bizonyíték. Azonban világosan kiderült, hogy az ezeken az eszközökön folytatott tevékenységek egyike, az online játékok képesek függőséget okozni.

Ajánlott cikkek:

  • Mitől addiktívak a videójátékok?
  • Képernyőfüggő gyerekek – ideje lépnünk!
  • Szűrőprogram vagy feltétlen szülői bizalom? A „Pszichológus Pasi” tanácsot ad
  • A gyerek szentségel, dührohamot kap a tablet felett - olvasói levél
  • A fiam bezárkózik a számítógéppel - olvasói levél

Címlapfotó: istock / grinvalds