mese minőségi idő beszédfejlődés szókincsMinden közös történettel egyre közelebb kerül egymáshoz a gyerek és a szülő. Elmondhatatlanul jó az, amikor összebújik a család apraja-nagyja, belebújnak egy mesébe, és megszületik egy közös világ, ami csak az övék. Hogyan, milyen könyvekkel alakíthatók ki ezek a szertartások? Both Gabi írása.

 

Azt talán nem kell ecsetelnem, hogy a mesélés, meseolvasás a minőségi együtt töltött idő kategóriáján belül is kiemelt szerepet érdemel, hiszen a legtöbb családban, ahol napi rutin az esti mesélés, ez az a leginkább várt pillanat, amikor már semmilyen „muszáj” feladatot nem kell elvégezni. Mindenki evett, ivott, fogat mosott, a gyerekek pedig várják a mesét. A mesélés ugyanúgy szokássá válhat, mint minden egyéb tevékenység, de ennek semmiféle káros hatása nincs, sőt!

A kezdetek

Nagyon fontos a fokozatosság. Egy olyan gyerek, aki három-négyéves korában találkozik először a könyvből való meséléssel, nem igazán fogja érteni, hogy mit akarunk tőle, ne csodálkozzunk, ha elkalandozik a figyelme. Ezt megelőzhetjük azzal, hogy már az egészen kicsi gyerekeknek is mesélünk. Talán hihetetlenül hangzik, de már a néhány hónapos babáknak is van „olvasnivalójuk”, például a Babageometria című könyv, ami a látásfejlődésben is segíti őket. Egy egyéves gyerek pedig kíváncsian lapozgatja az állatokkal, vagy nagy, színes figurákkal illusztrált lapozókat. Rámutat a képekre, esetleg hangutánzó szavakkal is próbálkozik, amikor például meglát egy cicát…

A beszédtanulás

A beszédfejlődés kialakulásában jelentős szerepet játszanak a minőségi képeskönyvek, lapozók, amelyekből megismerhetik a gyerekek a tárgyakat, állatokat, színeket, helyzeteket, és általunk, a mi szavainkkal értelmezni is tudják azokat. Így alakul ki az első titkos nyelvünk a gyerekünkkel, amikor még csak mi értjük, mit is jelent az „av, va, o, ba” vagy bármi, amit próbál elmondani nekünk. Folyamatos impulzusokat és megerősítést kap tőlünk a közös könyvforgatás közben, és lassan, szinte észrevétlenül már nem csupán annyit mond, hogy „ci”, amikor mi a cica képére mutatunk, hanem azt is megmutatja, hol a szeme, szája, farka, bundája, eljátssza, milyen, amikor a cica álmos, hogyan nyávog stb… Így egészen komplex ismeretei lesznek, nekünk pedig egy érdeklődő, nyitott, kivételes szókincsű kétévesünk.

Soha nem szabad siettetni a gyereket vagy türelmetlenkedni, mesélés közben! Fontos, hogy észrevegyük, ha a gyerekünk elfárad, és mást szeretne csinálni. Tehát a figyelmünk, a felé fordulásunk is megerősítheti őt abban, hogy ez számunkra – abban a pillanatban – épp olyan fontos tevékenység, mint neki, hiszen pont most tanulja meg általunk értelmezni mindazt, ami őt is körülveszi.

A folytatás

Amikor már tőmondatokat is mond, és biztosan megértjük egymást, jöhet a következő lépcső: a böngészők varázslatos világa. Ezekben a képeskönyvekben komplex helyzetek, és ezernyi apró történet rejtőzik. A saját gyerekimmel is megtapasztalhattam, hogy milyen rohamosan fejlődött a szókincsük és a helyzetfelismerésük az ezerszer elismételt egyszerű történetek által, amelyeket képekben követhettünk végig a különböző böngészőkben. Először csak egyetlen szereplőt választottunk ki, például egy madarat, amelyik kirepült a kalitkájából, és mindegyik oldalon felbukkant, aztán már a gazdáját is, aki kétségbeesetten követte őt, végül az összes többi szereplőt, aki felbukkant. Akár egy egész évet is eltölthetünk egyetlen böngészővel, míg mindenkit megismerhetünk, mindent megtudunk róluk, és a végén lesz egy cserfes, értelmes, mindenre kíváncsi háromévesünk, akinek elkezdhetjük mesélni azokat a történeteket, amelyek egy kicsit elvonatkoztathatók a képektől is.

Az önálló történetek

Kezdhetjük Marék Veronika Boribon-történeteivel, Eric Carle lapozóival, vagy az egyik legnagyobb kedvencemmel, Hervé Tullet Pöttykönyv című művével, ami interaktivitásra sarkallja még a felnőtteket is, nem csupán a gyerekeket. De a mondókáskönyvek és az egyszerű állattörténetek is remek lehetőséget adnak arra, hogy egy kicsit hosszabb időt töltsünk a könyv fölött, valamint egy komplex történetet végigkövessünk a háromévessel.

Könyvek kánaánja

Ha a mese a mindennapi eledelünkké vált, akkor a három-hatéves gyerekeknek valóságos kánaánt kínál a magyar gyerekkönyvpiac. Rengeteg színvonalas és egyben mély történet vár ránk. Ilyenkor már sok kérdésre kell válaszolnunk, ezek mind a könyv kapcsán kerülnek felszínre, és a barátságtól a halálig minden téma előkerülhet. Ne zavarjon bennünket, hogy ezek a kérdések megakasztják az olvasást és a történetet, mert azt jelzik, hogy a gyerek elakadt valamiben. Kérdései vannak, szorongásai, bizonytalanságai, és a megnyugtató válaszainktól tudja magában megemészteni a hallottakat és a látottakat. Biztosak lehetünk benne, hogy ő mindvégig a történetben marad, és együtt haladhatunk tovább egy hatalmas mesekönyvben, ami nem más, mint maga a világ.

Egyszóval a mesékből a világot tanulja meg: a viszonyainkat, az érzelmeinket, és azt is, hogyan fejezheti ki azokat. Érzelemgazdagságot, érzékenységet, nyitottságot, érzelmi biztonságot. És minket is, mert a mesélő szülő mindig magát adja. A legtöbbet, amit a gyereke kaphat tőle.

Az a gyerek, aki sok mesét és történetet kapott, a saját szülői tapasztalatom szerint:
– sokkal kisebb eséllyel lesz figyelemzavaros
– a szociális kompetenciái megelőzik a kortársakét
– mélyebb és bizalmasabb viszonyba kerül a szüleivel
– az érzelmi intelligenciája mérhetően magasabb
– a szókincse bővebb és választékosabb, mint a társaié
– a belső képalkotó képessége is erősebb, mint a többi gyereké
– a szorongásainak utat tud adni, mert könnyebben kifejezi magát
– empatikusabb lesz, mert képes a mesehősökkel azonosulni, és ezt a mintát alkalmazza a különböző élethelyzetekben is
– felszabadul a fantáziája és nő a kreativitása

A három-hatéves gyerekeknek és szüleiknek a következő könyveket ajánlom esti olvasáshoz és közös élményekhez:

Ajánlott cikkek:

Címlapkép: istock / evgenyatamanenko