függőség nemzeti különbségek Franciaország Hollandia Kína Izland szülőknek

A hollandok gyermekeik boldogságát, a francia szülők saját szabadságukat állítják középpontba, a kínaiak pedig szigorú korlátokat szabva követelik meg a teljesítményt. Bár általánosítani nem lehet, de kulturális jellemzők mentén megmutatkoznak azok a törekvések, ahogyan a szülők a világ különböző részein készítik fel gyermekeiket az önálló életre. És bár a sikernek is különböző mércéi vannak, a módszerek hátulütőjét mindenhol mutatja, ha a gyerekek kamasszá cseperedve különböző szenvedélyekbe menekülnek. Törőcsik Judit (X Kommunikációs Ügynökség) írása.

 

A holland nők nem lesznek depressziósak

A holland szülők valamit nagyon tudnak: egy 2013-as Unicef felmérés szerint az ő gyerekeik a legboldogabbak a világon. Az Independent szerint azért is, mert fő alapelvük a szabadság megadása: a szabadságot a saját élményen keresztüli megtapasztalás és a minimális külső kontroll jelenti. Miközben a gyerekeik a legteljesebb szabadságot élvezve fedezhetik fel a világot, a szülők magukkal szemben is megengedők. Tisztában vannak vele, hogy anyukának/apukának lenni kemény meló, nem is görcsölnek rajta, ha netán hibákat követnek el közben. A holland gyereknevelésről Ellen de Bruin pszichológus könyvéből sokat megtudhatunk, de már a címe is árulkodó: “A holland nők nem lesznek depressziósak”.

A szabadelvű nevelést a holland társadalom gyermekközpontúsága is segíti: a kismamák 68%-a heti 25 órában dolgozik, hogy maradjon idejük a családjukra és magukra is; és ahogy otthon, az iskolában sem jellemző a teljesítményorientáltság, a gyerekek általában még házi feladatot sem kapnak. A sikeres nevelést kulturálisan a gyerek boldogságában és nem teljesítményében mérik. Talán a hagyományos holland szokás foglalja össze legjobban: a család minden reggel együtt reggelizik nutellás, csokival szórt kenyeret.

Hosszú póráz tehát és példamutatás, amit Hollandiából hazahozhatunk gyermekeinknek. De! Miközben csodáljuk gyermekünk boldogságát, fél szemmel figyeljük az ajtót: pár év múlva a korlátok nélküli gyerekkor kopogtathat rajta - meglehet a rendőrség az, ahogyan ittas kamaszunkat hozzák haza. Az Espad jelentések (Az Európai iskolavizsgálat 15-16 éves fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásairól) egyébként azt mutatják, erre az európai átlagnál kicsivel nagyobb az esély a holland nevelési módszer alkalmazása mellett.

Ugyancsak az európai átlag feletti a kannabisz elterjedtsége a fiatalok körében, habár az országban, az európai országok többségétől eltérően, nem büntetik használatát.

Francia szülők - beszégletés egy croissant felett 

Míg a holland nevelést a szabad elv jellemzi, addig a franciákat inkább a szabad kéz.

Ann Pleshette Murphy, francia nevelési szakértő szerint a francia szülők  - amennyire csak tudják - kivonják magukat a gyerek körüli “mikromenedzselésből”, vagyis önállóságra nevelik gyermekeiket, szabad kezet adnak nekik. Persze, hogy számukra is fontos a gyerek boldogsága, de kulturálisan itt inkább a boldog szülőket hangsúlyozzák. Fontos számukra gyerekvállalás után is a szociális élet, és míg ők a croissant felett beszélgetnek, a gyerekek el tudják rendezni egymással vitás ügyeiket az aggódó szülők békítő-showi nélkül is.  A nők szülés után 2,5 hónappal már újra munkába állnak, a gyerekek felügyeletét jól szervezett bölcsődei, óvodai és iskolai hálózat, az általuk kínált kirándulási  és táborozási lehetőségek és a nagyszülők is segítik.  Bár a szülői szerepben nincs rajtuk társadalmi nyomás, a munka terén annál inkább: egy 2016-os alkohol és drogfüggőség konferencián publikált adatok szerint Franciaországban húszmillió munkavállaló alkohol, vagy illegális kábítószerek fogyasztásával próbálja kezelni a munkahelyi stresszt,a kannabisz elterjedése az elmúlt pár évben pedig közel megduplázódott, a  16-64 év közöttiek majdnem fele (40,9%) használja azt.

A kamaszok alkohol és drogfogyasztása tükrözi a látott példát, kannabiszt közel kétszer gyakrabban használnak mint a térség fiataljai.  A kedvezőtlen mutatók mellett azonban megmutatkozik  a  kisgyerekkoruktól saját maguk által vállalt felelősségérzet is: többet isznak európai társaiknál,  viszont esetenként mértéktartóbban.

A kínai "tigrisanyák"

Ha a szabadelvűség és a szabad kéz szabad utat jelent a káros szenvedélyek felé, akkor lehet, hogy a totális kontroll a megoldás? A kínai gyerekeknek a szigor és a figyelem egészen pici koruktól kezdve kijár, az “egygyermekes politikának“ köszönhetően ráadásul fókuszáltan. Amy Chua: Battle Hymn of the Tiger Mother c. könyvéből mindent megtudhatunk a “tigrisanyák” harci elszántságáról, ha gyermekeik teljesítményéről van szó.

A kínai gyerekek már óvodában felvételi beszélgetésen vesznek részt, ahol nemhogy sírniuk nem szabad, de fegyelmezetten válaszolniuk kell idegenek kérdéseire. Később a gyerekek 80 órát töltenek egy héten az iskolában, ráadásul olyan iskolákban, amelyeket a világ legszigorúbbjai között tartanak számon.

A szűkre szabott korlátoknak és az állandó nyomásnak a káros szenvedélyek kialakulásában is szerepe lehet: a kutatások azt mutatják, hogy egyre nagyobb problémát okoz  Kínában is az alkohol és más drogok fogyasztása. A középiskolások 51%-a már túl van az első berúgásán, ráadásul 28%-uk már tíz éves kora előtt is ivott alkoholt.

Kínában azonban sokkal nagyobb kockázatot jelent, hogy a gyerekek egy teljesen másik világba menekülnek, az internet, valamint a számítógépes játékfüggőségbe. Ez a függőség nem kémiai, mégis a heroin hatásához hasonló folyamatokat indít el az agyban. Ugyanúgy lerombolja az emberi kapcsolatokat és súlyos egészségügyi problémákhoz is vezethet: a szem- és hátproblémák mellett étkezési zavarok és komoly pszichés betegségek kialakulásához is hozzájárulhat.

A viselkedési addikció olyan súlyos méreteket öltött, hogy  2008-ban  Kína a világon elsőként mentális betegséggé nyilvánította az internetfüggőséget és kétes hírnevű, drasztikus módszereket alkalmazó katonai “átnevelő táborokat” hoztak létre a kezelésekre.


Izland - a fiatalok megmentése?

A katonai módszereknél hatékonyabb megoldást alkalmaztak Izlandon a fiatalok “megmentésére”. A kilencvenes években az izlandi kamaszok Európa élvonalába tartoztak dohányzás, alkoholfogyasztás és droghasználat terén. Míg 1998-ban a 15-16 évesek majdnem fele válaszolta, hogy berúgott az elmúlt hónapban, 17%-uk füvezett is, 2016-ban az iszákos tinik aránya 5 %-ra csökkent és mára 7%-uk  használ kannabiszt.

Mondhatnánk, hogy más választásuk nem volt a tiniknek, hiszen a tudomány, a tanintézetek, a kormány és a szülők együtt indultak kamaszaik függése elleni harcba, de voltaképpen megoldásként pont másik választást kínáltak nekik: szabadidős tevékenységeket szerveztek, hogy idejüket ne káros szenvedélyekkel töltsék. Az ötletet az amerikai Milkman professzor megállapítására alapozták, miszerint a szerhasználók nem konkrétan a szerektől, hanem azok okozta agyi kémiai változásoktól függnek, amelyek kiválthatók egyéb tevékenységgel is.  Az iskolák végezte felmérések valóban azt mutatták, hogy összefüggés van a szabadidőtevékenységek és a droghasználat között, ahogyan azzal is, mennyi időt töltenek szüleikkel. Az eredményeket összegezték és elindították a “Fiatalok Izlandon” programot. Az államilag támogatott szabadidős tevékenységek mellett javították az iskola és szülők közti kapcsolatot és kampányszerűen buzdították őket nemcsak az együtt töltött minőségi, de a mennyiségi időre is. Ezzel párhuzamosan tiltásokat is alkalmaztak:  18 éves kor alatt szigorúan tilos lett dohányárut vásárolni, 20 éves kor alatt pedig alkoholt is, 13 és 16 év közötti gyerekek pedig még az utcán sem lehetnek este 10, nyáron éjfél után.

 


A világ minden táján akad tehát jó és rossz példa, hogyan törekednek a szülők arra, hogy gyermeküket az életben helytálló, boldog, sikeres felnőttekké neveljék. A szenvedélyekkel szemben védőfaktort jelent a családdal együtt töltött minőségi és mennyiségi idő,  a bizalmon alapuló szülői kapcsolat, amely megfelelő érzelmi biztonságot adhat. A pozitív példák és a konfliktuskezelés megfelelő mintája pedig segít, hogy helyes döntéseket tudjon hozni a felnőtté válás küszöbén is. Fontos, hogy a gyerek minél előbb  megtapasztalja az önállóságot, hogy tudjon önállóan is döntéseket hozni, ugyanakkor meghatározó az is, hogy világos határokkal találkozzon, és, hogy megtanuljon küzdeni, elérhető célokat elérni.