szülőknek határok nevelés alkalmazkodásFotó: istock/middelveld

Akinek több gyermeke van, az vajon többféle nevelési problémával találkozik? Nagyobb gyakorlattal segít elkerülni a tévutakat? Három-, öt- illetve hétgyermekes családokat kérdeztünk a mindennapjaikról, és arról, szerintük a nagycsalád masszívabb megtartó erő lehet-e, ha valakivel „gond van” – legyen szó kamaszkori veszélyekről, lelki problémákról vagy épp függőségekről. KZ írása

 

Az oltalmazó erő alapvetően természetesen a család intézményében rejlik, függetlenül annak méretétől. Hiszen nem a gyermekek száma az elsődleges, hanem az odafigyelés. Ám azért van néhány praktikus előnye annak, ha valaki három, vagy akár még több gyermeket vállal. Például az, hogy egyszerre többen figyelnek mindenkire. – Az a fontos, hogy minden gyereknek legyen legalább egy olyan felnőtt az életében, akivel bizalmas lehet, még ha nem is én vagyok az – mondja Viki. A testvérek kapcsolata jó esetben nemcsak a szülőkkel bizalmas, de egymással is meg tudják beszélni a dolgaikat. – Gyakran kérnek tanácsot egymástól, akár olyan dolgokban is, amit a felnőtteknek nem mondanának el. Úgyhogy ha valaki bajban van közülünk, legalább egy ember mindig van, aki tud róla, és szól nekem – egészíti ki Bernadett. – Ha baj van, minket megtart a család – foglalja össze Viki. – Nem biztos, hogy azért, mert nagycsalád, hanem inkább azért, mert tudatosan figyelünk egymásra.

Elég figyelmet adni

„Nahát, gratulálok! Nem sok az?” Ez a két leggyakoribb mondat, amit a háromgyermekes Vikiék megkapnak. Ám ők azt mondják, a helyzet egyáltalán nem olyan vészes, mint amennyire a kívülállók sokszor gondolják. – Annak idején a szüleim is meg voltak rémülve, hogy hogyan lesz a megélhetés, és lehet-e a szeretetet megosztani. Tény, hogy ehhez hatalmas figyelem kell, de ez nem jelent „többszöröződést”. – Egy gyerek mellett ugyanannyira kell koncentrálni, mint háromnál, és az az igazság, hogy valahogy együtt fejlődtem a gyerekek számával. Ahogy többen lettek, úgy nőtt a teherbírásom is. – Ez a legnagyobb feladat: elég figyelmet adni – erősíti meg Bernadett. Az ember persze nem tud osztódni, de a gyerekek úgyis kiharcolják a figyelmet. Nagyon fontos, hogy mindegyikükre szánjak külön időt is, csak kettesben.

A közösségek ereje

Természetesen mindenkinek joga van annyi gyermeket vállalni, amennyire képesnek érzi magát, de az édesanyák azt mondják, ha valakiben bujkál a gondolat, hogy sok gyermeket vállaljon, de a külvilág félelmei elrettentenék, ne aggódjon emiatt.

Viki: A harmadikkal nekem csak jobb lett, ott a kör teljes lett. Onnantól már eggyel többen vagyunk, mint mi, szülők voltunk, vagyis adtunk egy pluszlelket a világnak. Hiszen a gyerekeinkben élünk tovább.

Viki azt mondja, a harmadiknál jön meg igazán a szülői önbizalom is. – Onnan már tudtam, hogy a harmadik is ugyanazokat a fázisokat fogja produkálni. Ha volt egy rosszabb korszak, tudtuk, hogy úgyis elmúlik.

Bernadett: A gyerekeim sokat veszekszenek. De ha baj van, mondjuk a külvilág részéről bántás éri valamelyiküket, nagyon gyorsan összezárnak. Az is jó, hogy sokféle szempontot megismernek, és megtanulnak alkalmazkodni.

– Közösséghez tartozás, szocializálódás, az egyéniség tisztelete, kompromisszumkeresés, kommunikáció, vitakultúra… – sorolja Barbara, mi mindenre tanít meg egy nagycsalád. Még egy saját fogalmat is gyártott: „egészséges szintű elhanyagolás”. Ez annyit jelent, hogy nem mindig a gyerek van a középpontban, sok mindent meg kell oldania egyedül, és ez bizony a hasznára válhat. Azt meséli, hogy egyszer csak csodálkozva látta, amint négyéves kisfia egyedül köti be a cipőfűzőjét. – Hát ezt meg honnan tudod? – kérdezte. – Néztem a többieket, és megtanultam! – vágta rá büszkén. – Ha nincs ennyi gyerekünk, nem hagytuk volna rá. Ma mégis ugyanolyan masnit köt, mint bármelyikük – mondja.

Kikristályosodott nevelési elvek: határok és alkalmazkodás

Egy ekkora közösséget persze csak nagyon átgondolva, gondos szervezéssel, következetesen lehet egyben tartani. Viki úgy véli, minden gyermeknél jobban és jobban kikristályosodnak a nevelési elvek, és persze az a gondolat is felmerül benne, bárcsak már az elsőnél is így vagy úgy csinálta volna. – A tinédzserekkel nem olyan könnyű már, mint az óvodás korúakkal. De ha bármelyikük nem viseltetik kellő tisztelettel vagy nem veszi ki a saját részét a családi feladatokból, annak következménye van. Olyankor kénytelenek vagyunk megvonni tőlük valamit (lovaglás, mesefilm, haverok), ami nekik fontos. A telefonnal szigorúak vagyunk: napi 30, illetve 40 perc, és hetente két napon át semmi. Ebben nincs vita!

Viki szerint minden kornak megvannak a tipikus kihívásai, és ahogy nőnek a gyerekek, úgy változnak a szabályok. – Van, amit ma még nem engedünk, de egy év múlva már lehet. Muszáj tágítani a határokat ahhoz, hogy fejlődhessenek, ne érezzék magukat gúzsba kötve. A kicsi látja, mit szabad a nagyobbaknak, és tudja, hogy az ő ideje is eljön majd.

Barbara: Anyám azt mondja, annyira nem voltam rossz kamasz. Ugyan levágattam a hajamat majdnem kopaszra, és volt, hogy azt kiabáltam, hogy elköltözöm, és hogy bárcsak jobb fej szüleim lennének, de ahogy most nézem a saját gyerekeimet, szerintem „kamaszabbak”, mint én voltam. És hát… ha sok gyereke van az embernek, számításba kell vennie, hogy bizony össze is foghatnak ellene.

Barbaráéknál van egyfajta keret, de azon belül mindenki szabadon mozog. – Például ha vacsora van, akkor vacsora van, mindenkinek oda kell ülnie. És este 6-ra készen kell lennie a leckének, különben borul minden. A családi nyaralásra pedig mindenki jön. Ja, és olyan nincs, hogy hétfélét főzök. Ha hétből öten utálják a kelkáposztát, akkor persze más készül, de ha hárman vannak otthon, és kettő szereti, akkor azért nem mondunk le róla. Kell hogy legyenek az együttélésnek szabályai, mert ha azokat felrúgjuk, egyszerűen nem működik a család.

Persze nemcsak életszervezési, hanem elvi kérdések is felmerülnek. – A hazudozást, sumákolást nehezen tűröm. Az az elvem, hogy mondják el, ha hülyeséget csináltak, és akkor segítek. Hiszen az elején, együtt mindent könnyebb megoldani. Azt viszont meg kell tanulniuk, hogy a tetteiknek következményeik vannak – teszi hozzá Barbara.
 

Veszélyes 21. század?

Több gyerekkel vélhetően több kockázati tényezővel találkozik az ember. A mai valóság sok szülő számára ijesztő, sőt vannak, akik kimondottan ezért nem vállalnak gyermeket, azt mondják, „erre a világra” nem szabad. Interjúalanyainkban azonban inkább csak egészséges féltés működik, túlzott szorongás szerencsére nem.

Viki: Ma óriási mennyiségű információ éri a fiatalokat, rengeteg a választási lehetőség, legyen szó ruhákról, filmekről, mozisztárokról vagy akár vallásról. Úgy tapasztalom, hogy ettől neurotikusok a mai gyerekek. Emiatt nekünk, szülőknek még inkább kell figyelni rájuk, biztosítanunk kell nekik a nyugodt, együtt töltött időt ahhoz, hogy mindezt feldolgozhassák.

Barbara: Ez egy nagyon felgyorsult, megváltozott világ, de muszáj felnőniük hozzá. Sosem értettem, hogy ha a szülők a hatévesnek a kezébe nyomják a mobilt, a tizenegy évest miért nem engedik el egyedül iskolába? Persze, én is féltem őket, de elmondtuk nekik, hogy nem ülhetnek be idegen autóba. Van egy családi jelszavunk is, amit megkérdezhetnek, ha esetleg valaki azzal menne oda hozzájuk, hogy apa vagy anya küldte. Ugyanakkor riogatni sem akarom őket, elültetni bennük a félelmet. Inkább csak a határozott fellépést erősíteném.

Barbara módszere az, hogy igyekszik olyan közegekbe küldeni a gyermekeit, amelyek értéket képviselnek. Hogy ha van is negatív hatás, azt ellensúlyozni tudja. – Természetvédelem, sport, olyan programok, amelyek a személyiséget is fejlesztik – sorolja. Azt mondja, nem aggódik, mert megvan köztük a szükséges bizalom. – Megbeszélünk mindent, és ha olyat látok, ami nem illik az értékrendünkbe, igyekszem megfigyelni, honnan jön, hogyan működik.

Bernadett gyermekei között van nyíltabb és zárkózottabb személyiségű is, de édesanyjuk azt mondja, olyan nem fordul elő, hogy valami fontos dolog bántja őket, de nem mondják el. Ő az első számú bizalmasuk. Kérdezem, mi az, amit soha nem engedne meg nekik. A motorozást említi, azt mondja, attól féltené őket. Ami az olyan ártalmatlanabbnak tűnő veszélyeket illeti, mint a számítógépen, közösségi oldalakon érkező hatások, azt mondja, sokat beszélgetnek ezekről. A gyerekek jól tudják, mit kell tenniük, ha idegen közeledik hozzájuk.– Mindent nem akarok tiltani – mondja Bernadett. – Nem hiszek abban, hogy ha otthon tartom őket, azzal meg tudom óvni őket mindentől.

Az asszony azt mondja, a kamaszok már nem úgy mesélnek, mint ovis korukban, ezért igyekszik alkalmazkodni hozzájuk. – Egyikükkel a kocsiban tudok jól beszélgetni, másikuk a telefonban nyílik meg könnyebben. Erre mindig meg kell találnunk az időt.

Egy 2009-ben készített online közvéleménykutatás szerint a válaszadók a legnagyobb problémának a felelőtlen alkoholfogyasztó környezetét is veszélyeztető hatásokat jelölték, mint az ittas vezetés, az erőszak vagy a családok széthullása. Érdekes, hogy ugyanakkor szerintük épp a család az, amely megment a túlkapásoktól: a leghatékonyabb ellenszer a kitöltők szerint egyrészt a nevelés (58%), másrészt a szabadidő tartalmas eltöltése. A családi hagyományok szerepe a legtöbb résztvevő életében fontos szerepet játszik. 54%-uk követendő példának tartja a családi mintát. De a család már puszta létével is véd: úgy tűnik, akinek gyereke van, kétszer is meggondolja, hogy hányadik pohárnál áll meg. A gyermektelen kategóriában nagyobb arányban voltak jelen az elmúlt hónapban alkoholfogyasztást megjelölők (61,3%), mint a gyermekes kategórián belül (38,7%). Buli, szórakozás kategóriában a gyermekes válaszadók 1/5-e nem fogyasztott alkoholt, és 46%-uk maximum 3 pohár italfogyasztást jelölt meg, míg a gyermektelenek közül csupán 6,4% akadt, aki egyáltalán nem ivott alkoholt, 56,2%-uk viszont négy, vagy annál több pohárnyi fogyasztásról számolt be.

A cikk írása kapcsán köszönettel tartozunk az alábbiaknak:

szülőknek határok nevelés alkalmazkodás

Emília (13), Andris (11) és Kata (5), Viki és Gábor gyermekei

Viki és Gábor három gyermek szülei. Minthogy mindkettejüknél több generációra visszamenőleg túlnyomórészt az „egykézés” volt a divat, számukra a három gyermek kimondottan nagy családot jelent. Viki azt mondja, mivel gyerekkorában egyedül volt, talán túl ideálisnak is látta egy nagycsalád képét, és talán ezért vállalt több gyermeket férjével.

szülőknek határok nevelés alkalmazkodás

Barbara és Ervin a családjával: Vilmos (14), Flóra (11), Domos (8), Fülöp (7), Lőrinc (3)

R. Fonyó Barbara és Ervin korosztályában szinte senkinek nincs több gyermeke a családban, és Barbara maga is egykeként nőtt fel, ugyanakkor érdekes, hogy szüleik generációjában még mindenkinek legalább két testvére volt. Szóval úgy tűnik, a „tradíciót” egyedül Barbaráék vitték tovább.

szülőknek határok nevelés alkalmazkodás

Bernadett gyermekeivel: Timi, Laura, Bendegúz, Lilla, Melinda, Bálint, Árpád ma 4, 7, 9, 11, 13, 15 és 17 évesek

Bernadett és férje, Gábor sem azért vállaltak több gyermeket, mert maguk is sokan lettek volna testvérek, sőt. Bernadett egyke, Gábornak pedig egy testvére van. A nagycsalád előnyeit viszont megtapasztalhatták, merthogy a rokonság mindkettőjüknél népes volt. – Nagyon közel álltunk egymáshoz, szenteste harminc ember is összegyűlt – meséli Bernadett, aki bár több gyermeket szeretett volna, hétre talán ő maga sem gondolt. – Eleinte öt gyermeket terveztünk – mondja az édesanya, majd hozzáteszi: három után azért tartottunk egy kis szünetet. Aztán mégiscsak jött a negyedik, és onnan már nem volt megállás.