A kamaszkor sok nehézségét enyhíthetjük, vagy akár meg is előzhetjük, ha segítünk gyermekünknek megértenie saját érzéseit, döntéseinek mozgatórugóját, súlyát és következményeit. Ha a kamasznak van önbizalma, fejlődése közben is stabil értékrendje, akkor elsősorban önmagának, nem pedig társainak akar majd megfelelni, amivel sok bajt lehet megelőzni.

önismeret önbizalom szülőknek bezzeg pozitív visszajelzés

 

  1. A válaszokat előzzék meg kérdések!

A kérdések néha többre vezetnek, mint a válaszok. Ezért mielőtt tanácsokat osztogatnánk, tanítsuk meg gyerekünket kérdéseket feltenni saját problémáiról: Téged hogy érint ez? Mit érzel? Mit gondolsz, hogy kerültél ebbe a helyzetbe? Szerinted mi lehet rá a megoldás? Csak utána mondd el a véleményed és saját megoldási stratégiád. Ne a kialakult problémákat hangsúlyozd, inkább azt próbáld megérte(t)ni, hogy gyermekednek mi a szerepe benne. A kérdésekkel a teendők és következmények is helyükre kerülnek - anélkül, hogy erre külön felhívnánk a gyerek figyelmét. Mutassunk rá a probléma és a kihívás közötti különbségre.

  1. Segítsük megismerni saját jó és rossz tulajdonságait!

Nem véletlenül közhely, hogy minden rosszban van valami jó. Tudatosan elkendőzni, elnyomni a negatív dolgokat nem segít, de igyekezzünk megtalálni a bajban azt is, ami előrevihet. Emlékezzünk rá a kamasz következő önbizalom-krízisekor, hogy ezt a gondolatmenetet a személyiségjegyekre is lehet alkalmazni! Támogassuk a gyereket, hogy megismerje erényeit, és beismerje hibáit. Beszéljük meg, mi mire lehet jó még a jövőben. Fontos szabály, hogy hibázni ér - inkább tanuljunk a rossz lépésekből, minthogy rossz tulajdonságként könyveljük el azokat.

  1. Ne hagyja, hogy folyton máshoz hasonlítgassa magát!

És persze Te se tedd ezt vele. Mutass jó példát és felejtsd el a „bezzegelést”, ami amúgy egyik életkorban sem előremutató, de kamaszkorban kifejezetten káros lehet. Különböző emberek különböző dolgokban sikeresek, és ahogy a híres Einstein-idézet szól, ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy tud-e fára mászni, akkor egész életében hülyének fogja érezni magát. Inkább abban segíts a gyerekednek, hogy megtalálja és értékelje az erősségeit, büszke legyen rájuk, tudja élvezni őket.

  1. A csapatjáték egy készség, és mint olyan, fejleszthető

Támogassuk, hogy vállaljon az iskolában vagy azon túl csoportos feladatot. A közös munka közös felelősség, ami során a gyerek sokat fejlesztheti készségét, hogy az őt érintő kérdésekben felelősségteljes döntéseket hozzon. A csapatmunka abban is segít, hogy gyorsabban átlássa a csoportdinamikát és a közös munkára ható külső tényezőket - ha jobban megérti, akkor magabiztosan tudja majd kezelni is ezeket, felismeri, milyen problémára milyen válasz szükséges. Kipróbálhatja magát több szerepben is, ráérezhet, miben érzi magát otthon és mik azok a feladatok, amik nagyobb kihívásokat jelentenek neki. Teret kap arra is, hogy elismerje, dicsérje mások munkáját és felelősséget vállaljon sajátja iránt. Az első kritikaadások és - fogadások terepe is lehet.

  1. Hagyj neki levegőt!

Adj a gyerek kezébe szabadságot, és bízz benne, hogy helyesen él vele. Ha nem biztosítasz számára biztonságos terepet, hogy barátkozhasson a szabadsággal és a felelősséggel, nagyobb a kockázata annak, hogy majd veszélyesebb helyzetekben kísérletezik. Már egészen kicsi korától taníthatjuk apró döntések meghozására. Ne feladatokat adj neki, inkább teret, hogy saját igényeit maga elégíthesse ki. Ossza be magának ő az idejét és zsebpénzét. Mondjuk el a határokat, de azokon belül kapjon szabad kezet. Így segít felismerni saját szükségleteit, céljait, és azt is, hogyan érheti el azokat.

És még egy: a kontroll elengedésével adunk a legtöbbet

Sok tanácsot, ötletet hallhatsz, hogyan támogasd a kamaszt, de talán a legfontosabb felismerni ennek a határait. Nem tarthatunk mindent kontroll alatt, a biztonságos gyakorlóterep megteremtése a feladatunk.

A korai kamaszkorban főleg, de még később is az egyik legnagyobb kihívás az egészséges hosszútávú tervezés. Fenyegető a kérdés: Mit akarsz csinálni az életeddel? Gyermekből felnőtté válni arról is szól, hogy erre a kérdésre egyszer csak megszülessen a válasz. A  saját válasza.

A hosszútávú tervezést viszont szintén lehet gyakorolni, apró lépésekkel kezdve. Először egy pár hetes, hónapos projekt is elmondhatatlanul hosszú időnek tűnik. De később már félévekben, években kezd tervezni a gyerek, majd lassan a továbbtanulás, a pályaválasztás távlataiban próbál gondolkozni.

Segítsük itt is kérdésekkel, vezessük rá, hogyan használhatja az erősségeit: mik a terveid a nyáron? Hogy lesz rá elég pénzed? Mik azok a lépések amiket most, és mik azok, amiket később kell megtenned? Vajon felismeri-e a gyerek, ha gyakran elhagyja a céljait, és csapong a tervek között? Könnyen képes rajtuk módosítani, ha közben valami változik? Beépíti-e mások véleményét, vagy makacsul csak a saját ötleteihez ragaszkodik?

Tegyük fel ezeket a kérdéseket, de legyünk óvatosak - a gyerek szemtől szemben csak akkor fog őszintén válaszolni, ha nem érzi magát fenyegetve, kioktatva. Hagyjuk meg a lehetőséget, hogy maga játsszon el ezekkel a kérdésekkel.

És tartsuk magunk és az ő szeme előtt is: a gyereket nem kell mindenáron „fejleszteni”, úgy jó, ahogy van. Az önismeret nem a „tökéletesség”, hanem a teljesebb élet felé vezető út.

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaddal kapcsolatosan? Keress minket bizalommal!

XKK - X Kommunikációs Központ írása