Olvasói levél sorozatunkban bárki kérdezhet szakértőinktől és igyekszünk ezekre pár napon belül reagálni és a szélesebb érdeklődésre számot tartó kérdéseket akár ezen az oldalon is megvitatni.

Kedves szakértők!

Nem is tudom van-e a probléma, amiért írok. Eddig legalábbis nem tapasztaltam 16 éves fiamnál komoly problémákat. Vannak persze kamaszkori hangulatingadozások, zavartság, oroszlánkörmök próbálgatása a szülőkkel szemben, de nem vagyok kezdő szülő, nem ijedek meg az ilyesmitől könnyen. Legutóbb a szülői értekezlet után azonban letámadott egy anyuka – sosem volt a szívem csücske -, a fiam egyik barátjáé azzal, hogy az ő fia „kábítószerezik” és az én fiamtól kapta, vagy ő vitte bele.

kábítószer olvasói levél pszichológus kamaszkor kamasz szülőknek szülői értekezlet pedagógusoknak pedagógiai szakszolgálat

 

(Persze az ő fia volt mindig rossz tanuló, az enyémnek az eredményeivel sosem volt gond.) Ráadásul mindezt az osztályfőnök előtt. Nem tudom, hogy igaza lehet-e. Nehéz elképzelnem, de mindenképpen a végére kell járnom. Félek, hogy ha rosszul közelítem meg a fiamat, azzal is kárt okozok. Nem tudom, hogyan kérdezzem úgy, hogy őszinte választ is kapjak, de ne tűnjek igazságtalanul gyanúsítgatónak (abban az esetben, ha nem igaz), de mégis hihetően megtudjam, hogy igaz-e vagy sem. Persze ha kiderül, hogy az, az is feladja majd a leckét, de ebbe most még bele sem tudok gondolni. Először csak szeretném nem rögtön az elején elrontani, mert ebben a korban úgyis olyan nehéz minden, és a szülők iránti bizalom sem ilyenkor a legnagyobb.

Márta, Budapest

Kedves Márta!

Megértem aggodalmát, a kamaszkor nem könnyű időszak senki számára sem. Levelében nem említette, hogy milyen az Ön és fia kapcsolata, pedig ez nagyon fontos tényező. Meghatározó az említett probléma esetében is, hogy egyáltalán mennyi idő jut a hétköznapok során a közös beszélgetésekre, olyan-e otthon a légkör, hogy lehet ilyen dolgokról beszélgetni. A faggatózás, gyanúsítgatás valóban nem szokott célravezető lenni a serdülőknél, az őszinteség és bizalom viszont annál inkább. Éppen ezért jó kezdet lehet, ha őszintén elmondja gyermekének, hogy mit hallott, hogy ettől megijedt Ön és kíváncsi a fiára. A reakcióból sejteni fogja, hogy van-e további tennivalója. Fontos lenne, hogy nyugodt körülmények között, oldott hangulatban, őszintén tudjanak beszélgetni, gyermeke ne a gyanúsítgatást érezze belőle, éppen ellenkezőleg, a bizalmat. Az is segíthet, ha mindenki E/1. személyben fogalmazza meg mondanivalóját (én így érzek/gondolok), így megelőzhető az általánosítás és vádaskodás. Bízom benne, hogy lesz alkalma a közeljövőben fiával tisztáznia a helyzetet.

Üdvözlettel: Turcsán Ágnes

pszichológus, pedagógiai szakszolgálat

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaddal kapcsolatosan? Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz