Hogy lehet segíteni a nehéz körülmények között nevelkedő gyerekeknek, hogy önbizalommal, felszabadultan kezdjék felnőttéveiket? Hogy a vágyaiknak megfelelő munkahely és családi élet felé tett első lépéseik sikerélményt hozzanak? Ezekre a kérdésekre ad választ, támogató impulzusokat az Élményakadémia „Tőlünk Nektek (TN)” elnevezésű programja. Az outdoor, tapasztalati tudásformákról, az önkéntesség személyiségformáló hatásairól, a nehéz életkezdésű fiatalok vágyairól és lehetőségeiről, Bárnai Árpáddal, a TN egyik ötletgazdájával beszélgettünk.

Szöveg és kép: Bellai László


élménypedagógia Tőlünk Nektek Bárnai Árpád tapasztalati tanulás coaching Élményakadémia Bagázs Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miskolc bátorság

 

Az ELTE történelem szakos hallgatója volt, amikor 2006-ban a bicskei gyermekotthonban munkát vállalt. Az ott töltött öt év alatt sorsdöntő élmények érték, eldőlt, a történészi, tanári-kutatói pálya helyett ezt akarja csinálni. „Szenvedélyesen érdekelt, hogy mi az a hasznos tanulás, hogy lehet átadni olyan tudást, amit tovább visz a gyerek, amikor már nem vagyunk vele, aminek valójában hasznát veszi. Hogyan kezd önálló életet egy gyerekotthonos fiatal? Mert amire az iskola az életkezdéssel kapcsolatban felkészíti, az kábé semmi. A gyermekotthon is keveset tud adni. Nem-formális nevelés, tapasztalati tanulás, coaching, ilyesmikkel kezdetem el foglalkozni – meséli Bárnai Árpád. – Mindenki és minden érdekelt, aki tud arról valami érvényeset mondani, hogy segíthetünk elkezdeni az életet, hogyan tanulhat hasznosan egy gyerek?”

Így került kapcsolatba az Élményakadémiával. A 2005-ben alakult egyesületben szerepet vállaló szakemberek – szociálpedagógusok, pszichológusok, közgazdászok, szociológusok és pedagógusok – célja, hogy egyének és csoportok önismeretéhez, saját útjának megtaláláshoz újszerű eszközeikkel hatékonyan hozzájáruljanak. A pszichológia és a neveléstudomány alapjain építkező önálló módszertanuk alkalmas munkaközösségi integráció eszközeként, vezetési, döntéshozatali gyakorlatokban és végül, nem utolsósorban sokat ad azoknak a fiataloknak, akiket szinte lehetetlen a hagyományos oktatási módszerekkel megszólítani.

„Vonzottak az outdoor, tapasztalati tanulás keretei, formái, mert ami hagyományos, formális, akadémikus, az rögtön nem az ő világuk – magyarázza Bárnai Árpád. – Kimenni az erdőbe, az nagyon más helyzet. Akit dobál az élet, könnyen lehet az az érzése, hogy nincs ráhatása a dolgokra, nem belül, hanem kívül van a kontroll. Ennek az ellenkezőjét kell átélniük, fontos tehát, hogy valamiért ők feleljenek. Ha expedícióra megyünk a természetbe, ők azok, akik megtervezik, hogy mit viszünk, amit bepakolnak, az lesz velünk. Az erdő remek tanulási tér, mindenkit megnyugtat, itt könnyebben kapcsolódnak egymáshoz az emberek. És az is jó a természetben, hogy nem lehet vele vitatkozni: nem rosszat akar neked vagy jót, olyan, amilyen, alkalmazkodni kell hozzá, és az adott keretek között vállalni a döntéshozás, kezdeményezés, együttműködés felelősségét. Az önkéntesség is hasonló hasonló helyzet, valós kihívás, ahol tenni kell, lépni kell, ha kiárad egy patak például és a védekezésbe be kell szállnunk. Nagy élmény volt számukra, hogy megtapasztalták, „gyerisként” (a gyermekvédelmis rövidítése – a szerk.) mennyit tudnak segíteni, milyen hasznosak tudnak lenni.”

Az önbizalom erősítése, a társas kompetenciák növelése, legalább olyan fontos támasz a nehéz életkezdésű fiatalok számára, mint az iskolai végzettség megszerzése. Ez a felismerés áll az Élményakadémia Tőlünk Nektek (TN) címmel hatodik éve folyó programjának hátterében. A feladat: egy négynapos önkéntes akció megtervezésre és lebonyolítása,  a helyszín általában egy-egy hátrányos helyzetű település. Az önkéntes munkára vállalkozó fiatalokat a Bagázs és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Rákospalotai Leánynevelő intézet választja ki az általuk ismert intézményekben, településeken, gyermekotthonokban és cigánytelepeken élő gyerekek közül. „Egy program akkor jó, ha mindenki hozzáteszi azt, amiben jó, partnereink az állandó helyszíni jelenlétben, a fiatalok folyamatos támogatásában azok, ez a legfontosabb, ezerszer fontosabb, mint amit mi tenni tudunk. Örömmel tölt el ugyanakkor, hogy a máltaiak átvettek a módszertanunkból, és ezt használják a telepi munkában.”

A kortárs közösség vonzása mindennél erősebb ebben az életkorban. „Oké, megyünk. Lányok lesznek?” Általában ez vagy ehhez hasonló az első reakció és ez érthető is ebben az életkorban. „A szexről és az alkoholról többnyire azt hallják a gyerekek, »ezt ne, ebből baj lesz«, pedig minden fiatalban megvan a vágy, hogy kipróbálja azt, amit nem ismer. Vonzódik valakihez, és nem tudja, mit tegyen. Lehet úgy gondolni erre a témára, hogy ez egy természetes, jó dolog, amit lehet értelmesen csinálni és lehet másként is. Nem baj, ha beleszeret valakibe, de ha valaki egész nap rózsaszín szíveket lát csak, nem tudja csinálni az önkéntesként vállalt feladatokat. Márpedig ez a lényege az együttlétünknek, erre hívjuk a fiatalokat, ezért jövünk. Vannak olyan résztvevői a programjainknak, akikről tudjuk, volt már gondjuk az itallal, vagy akár kiskorúként gyerekük van, de itt ez háttérbe szorul, mindenki a közös munkára koncentrál.”

„No alkohol, no szex, no drog!” A rákospalotai gyermekotthonból a lányokat minden évben ezzel a feltétellel engedik el, ezért ez az elv mindenkire érvényes. Még azok a résztvevők is betartják, akik elmúltak 18 évesek. „Mindenről érdemes és kell is őszintén beszélgetni velük. Vannak kívánatos viselkedési módok, de ezeknek nem mindig tudunk megfelelni. Ilyen az élet, van, hogy minden tökéletesen működik, van, hogy kevésbé, máskor egyáltalán nem, ha ezt tudatosítjuk, az eltérés a helyes irányt csak megerősíti. A pár napos közös munka, együttlét jó tanulási alkalom, rálátási lehetőség arra is, hogyan működünk a közösségben?  Az olyan egyszerűbbnek tűnő kérdésektől kezdve, hogy mennyit takarítunk, mennyire lehet aludni a másiktól, egészen odáig, hogy mit tegyek, ha ideges, vagy ha éppen úgy érzem, szerelmes vagyok?” – mondja a tréner, facilitátor. 

Ebben az életkorban a legtöbben még nem tudják, milyen foglalkozást válasszanak, merre induljanak. „Mondják azt is, hogy a tréneri munka vonzza őket, de leginkább egy jó szakmára, gondoskodó családra vágynak, biztonságra, konszolidált, boldog életre, segíteni másokon, olyasmit csinálni, aminek van értelme. A jó szándék megvan mindenkiben, de úgy látom, egy olyan gyerekhez képest, akinek nagyobb a háttértámogatása, ezek a fiatalok sokkal érzékenyebbek arra, hogy valakin segíteni kell, azonnal, mert baj érte, szükséget szenved. Hitelesebben reagálnak ezekben a számukra ismerős helyzetekben. Kifejezetten jó érzékük van ahhoz, hogyan kell gyerekekkel játszani, jól bírják a kiszámíthatatlanságot, a viszonylagos rendetlenséget, a nem érthető helyzeteket, a stresszt.” 

Bárnai Árpád úgy érzi, a legnagyobb elismerést, pozitív visszacsatolást az jelentette a számukra, amikor a résztvevők egy csoportja tavalyelőtt saját kezdeményezésre átvette tőlük az irányítást és közülük hatan ifi trénerekké váltak. Ezek a lányok és fiúk roma telepekről jöttek, a Tőlünk Nektek programokon tapasztalták meg az önkéntesség erejét, majd vállalkoztak arra, hogy ők támogassák tudásukkal az új önkénteseket.

„Tud változni, több dolgot másként lát, jó irányba indul. Megtanulja azt az érzést, hogy milyen jó az, amikor másokon tud segíteni” – foglalta össze a Miskolc melletti Lyukóvölgyben szerzett élmények hatását társaira az alábbi videóban az egyik önkéntes, Sörös Marika. Az immár  ifi tréner Tóth Gergő a nyilvános megszólaláshoz, kapcsolatteremtéshez szükséges önbizalom megszerzését emelte ki. „Korábban be se mertem lépni a Kamarába, munkát keresni, mert nem tudtam, mit fogok ott mondani, hogy fejezem ki magam. Most meg csak megyek, nem is gondolkodom, csak mondom. Bátrabb lettem.” 

A nehéz életkezdésű fiatalok sorsát figyelemmel kísérni, támogatni őket tizennyolc éves koruk után is, ez hiányzik a gyerekvédelmi rendszerből. A TN szervezői szeretnének ezzel a fázissal is többet foglalkozni, az utóbbi egy-két évben már figyelik, elemzik, hogy milyen közösséget teremt a program. Mert az kétségkívül látszik, hogy a TN-esség egyfajta identitássá vált, barátságok szövődnek, Facebookon tartják a kapcsolatot a gyerekek, és tervezgetik, hogy meglátogatják egymást. „Az utánkövetésre a szakellátásnak is nagyobb figyelmet kellene fordítania, mi annyit tudunk tenni ezért, hogy közösségként is egyengetjük az útjukat, hogy érezzék, tartoznak valahová. Már az is eredmény, ha tudja, van egy-két barátom, akire rá lehet írni, amikor elkezdem az életem. A közösség kövesse a tagjait, ez jó irány lenne, de egyelőre inkább várakozásaink, reményeink vannak e téren, mint új, konkrét programelemek” – mondta el Bárnai Árpád, aki reméli, hogy az Élményakadémiával együttműködve sikerül forrást teremteniük a TN folytatásához, továbbfejlesztéséhez.